A 2020-as Bécsi Ünnepi Hetek újrakeretezve, megnyirbáltan, szűk egy hónap alatt pörgött le Bécsben augusztus végétől a meteorológiai ősz beköszöntéig. Három előadásról számolok be, melyekben kulcsmotívum a személyes megszólalás és a hiteles színpadi lét.
Több hónapnyi kötelező zárva tartás után rengeteg óvintézkedés mellett újra működnek a színházak. De visszatalált-e a közönség is a nézőtérre, és hajlandóak-e a nézők három órán keresztül maszkban üldögélni? Körkép.
Ezt a két politikai dimenziót – a jelen szatíráját és a cigányuralom vízióját – mozgatja az előadás nem csak nagyon humorosan és ötletesen, de gondolatilag is gazdagon. A kettő ugyanis egyetlen koherens színpadi világot teremt, nem válik nagyon szét, és a Pintérre jellemző túlazonosulás, felnagyítás és direkt utalásrendszer eszközeivel dolgozik.
Szoboszlai Annamária: Társas monokultúra kesztyűben és zacsiban
9. Monotánc Fesztivál: Dabóczi Dávid: Több, mint Én és Újvári Milán: SHOW / Bethlen Téri Színház
Ez a 2020-as év igencsak monóra állította az emberiséget. Ne fogj kezet, ne adj puszit, ne öleld meg a másikat. Végy álarcot, az orvosoddal telefonon konzultálj, és egyébként is maradj otthon… Sajnos a 9. Monotánc Fesztiválról is sokan otthon maradtak. Mi, akik ott voltunk, és le-lecsusszantott maszkkal szürcsöltük a kávénk, láthattuk a Több, mit Ént,…
2020-ban a Pécsi Nemzeti Színház előadása nem azzal kelt felháborodást, hogy politikáról beszél egy politikáról szóló darabban, hanem azzal, hogy eközben nyolc trágár kifejezés is elhangzik. Hol tartunk a párbeszédben?
Seres Gerda: Férfidolgok – macsóvircsaft
Andrzej Saramonowicz: Tesztoszteron – tatabányai Jászai Mari Színház
A tatabányai Jászai Mari Színház előadása azt ígéri: „húsig hatoló mélységgel” beszél a férfiakról, megmutatja azt az oldalukat, amit elrejtenek a nők elől. Bár a produkció rendkívül szórakoztatóan, időnként ironikus eltartással teszi mindezt, a végén csak ott motoszkál a kérdés, hogy biztosan kíváncsiak voltunk erre?!
Gabnai Katalin: Az alkalmatlanok
Pass Andrea: A jelentéktelen – a Narratíva Társulat és a FÜGE bemutatója a Jurányiban
…alkalmas-e vajon a szánalom arra, hogy színpadi történet magasodjék fel belőle? Rendelkezik-e elég erővel az alkotói részvét ahhoz, hogy beleborzongjunk a látottakba?
Jankovics Pétert jól ismerhetik azok, akik gyakran járnak független színházi előadásokra. De azt valószínűleg még közülük is kevesen tudják, hogy bábszínészként végzett. A bábbal való kapcsolatáról és az SZFE-s fiatalokról is szó esik a vele készült interjúban.
A Nobel-díjas szerző, Elfriede Jelinek szövegében, az Árnyékban a nő csak úgy lehet szabad, ha darabokra esik, majd eltűnik. Ezzel szemben a magyar ősbemutatón inkább összeragasztották és megmutatták őt.
A határátlépésről most leginkább az jut eszünkbe, hogy melyik szomszédos országba, hogy tudunk kiutazni a járvány alatt. Az Orlai Produkció Határátlépések című új előadásában meg arról van szó, vajon hogyan lehet tiszteletben tartani egymás határait úgy, hogy még mindig önmagunk legyünk. Minden színész saját magát alakítja.