Szenteczki Zita alig néhány éve, 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábrendező szakán. Azóta számos kőszínházi előadást és független projektet tudhat maga mögött, sőt már túl van egy alkotói kollektíva megalakításán és az abból való kilépésen is. Legutóbb egy egészen új szerepkörben próbálta ki magát: Saját drive című előadásában performerként van jelen a színpadon. […]
A nyelv magyar, a stílus székely-német. Csavart kronológia, filmszerű stílus. Flashback-start-forward-stop.
Felfedezésre váró dráma egy újonnan felfedezendő térben: így zanzásíthatnám a tényt, miszerint Didier Caron darabjának budapesti bemutatóját az Orlai Produkció a frissen felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában tartotta.
A 32. Hangosító a mecenatúra/szponzoráció témáját járja körbe a független társulatok szemszögéből. A beszélgetés résztvevői: Balogh Máté András, Gáspár Anna, Orlai Tibor és Polgár András. A moderátor Gócza Anita.
A most bemutatott program témája (hadd használjam a program szót ernyőfogalomként, hiszen nem csupán egy előadást, hanem az azt követő feldolgozó foglalkozást is tartalmazza) egyenes folytatása a film problémafelvetéseinek – miközben a korábbi színházi nevelési céloknak úgyszintén.
Vékony, törékeny, kislányos alkat. Amikor olvastam, hogy ő fogja játszani Rotschild Klárát a Gólem Színházban, nehezen tudtam elképzelni, hogyan bújik bele a „divat nagyasszonyának” szerepébe. De Sipos Vera meggyőzött. Erről is.
A Yorick Stúdió már több mint tizenöt éve Marosvásárhely színházi életének meghatározó szereplője. A Sebestyén Aba színész-rendező alapította kísérletező színházi műhely nemcsak, hogy elkötelezte magát a kortárs, főként helyi drámairodalom színpadra állítása és a kultúraközi párbeszéd létrehozása mellett, de konokul hisz abban, hogy a színház segíthet a társadalmi problémák megoldásában. A kilencvenes évek marosvásárhelyi magyar-román […]
Vidnyánszky Attila az 1994-es beregszászi Szentivánéji álom, a Magyar Színházban 2001-ben színre vitt Téli rege, a 2005-ös Shakespeare-koszorú, majd a Gyulai Várszínházban a vihar által 2009-ben szétvert Ahogy tetszik után megajándékozta magát a Rómeó és Júlia megrendezésével. A színházi világot kivételes könyörtelenséggel sújtó járvány miatti szakadozott próbaidőszak, a leállások, a monitoros próbák gyötrelmei után idén […]
A halála előtti utolsó napon Franz Schubert egy furcsa szobában érezte magát, ahol mintha idegenek vették volna körül, pedig akkor már Ferdinánd bátyjánál ápolták Bécsben. Szabadulni akart, de képtelen volt. Az alig harmincéves, több éve szifilisszel küzdő test a tífuszt végül nem tudta legyőzni. Talán ezért is használ több Winterreise feldolgozás egy olyan szobát díszletként, […]
Rég letettem arról, hogy a Budapest Táncfesztivál eseménysorában valamiféle koncepciót leljek, legyen szó a fesztivál idejére időzített hazai bemutatókról vagy akár a vendégegyüttesek fellépéseiről. Idén azonban kirajzolódott – gyanítom, hogy nem tudatosan – egyfajta rendezői elv, talán annak (is) köszönhetően, hogy a seregszemle előadásai kiszorultak a Művészetek Palotájából, ahol korábban kötelezőnek tűnt legalább egy világnagyság […]
Az októberi Színház folyóiratban Fesztiváltörténetek címmel rövid szubjektív tanulmányokat közöltünk négy nyári fesztivál rég- és közelmúltjáról (Gyula, Kisvárda, Szeged, Zsámbék) – kiegészítve az idén megszűnt POSZT idővonalával. A gyulai Shakespeare Fesztivál történetét Cseicsner Otília dolgozta fel, amelyre jelen írásával Pikli Natália, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke reagál. Véleménycikkét változtatás nélkül közöljük.
In our upcoming project of American – Hungarian collaborations we would like to deal with the problem of how to approach the question of PC (political correctness) when it comes to the performing arts? More and more debates are centred around ‘diversity’ and how diversity appears in the performing arts: who are the performers, directors, […]
