Ami ekkor/itt jelent meg: 2022. augusztus, Színház.NET

Berecz Zsuzsa – Proics Lilla – Sereglei András: Together együtt

Together – MU Színház

Ez a cikk egy kísérlet. Saját kedvünk és a kényszer játszanak benne egymás kezére. Mindhárman láttuk 2022. május 8-án Leja Jurišić és Marko Mandić Together című előadását a MU Színházban, és utána belekeveredtünk egy virtuális párbeszédbe, amely a közösségi médiában kezdődött[1] – és itt folytatódik. Hogy lehet, hogy egy ilyen kivételes előadást ilyen kevesen látnak?…

Szemerédi Fanni: Pont mellette

Amy Herzog: Jaj, nagyi! – Orlai Produkció

Ahogy elolvastam az Orlai Produkció új bemutatójának címét, szinopszisát, szereposztását, rögtön megképződött a fejemben egy generation gap-dramedy, a maga lehetséges történetszálaival, a karakterek közti konfliktusokkal és békülésekkel, nagy egymásra találásokkal, a fiatalok közt szövődő szerelemmel. Hát… alaposan mellétrafáltam.

Pető Andrea: Hazatérhet-e Szenes Anikó?

Hanna – Szentendrei Teátrum

A szövegkönyv legnagyobb kihívása, hogy a kanonizált szimbólummá, Izrael állam politikai vallásának részévé vált Szenes története mögé tud és mer-e nézni. A szöveg megírásakor hozott emlékezetpolitikai döntések határozzák meg, hogy mennyire lesz népszerű a darab és hozzájárulhat-e Szenes Anikó hazatéréséhez születésének századik évfordulóján.

Ady Mária: Saját akármilyenség

Némethi Eszter: Speak Like No One in Particular – Study Hall, St. Kieran's College Kilkenny Arts Festival

Nem az tesz igazán bizonytalanná, hogy a műfaj ezúttal megfoszt a látás kényelmétől. A magány nehezebb.

Stuber Andrea: Valami Amerika

Chicago – Szegedi Szabadtéri Játékok

Lehet igazolást adni a rendezői koncepcióra – hírnév, celeblét, bulvársajtó kulcsszavak emlegetésével –, de azt nem hihetjük egy percig sem, hogy a Chicago alaphelyzete és alapérzete megfeleltethető a miénknek.

Czabala Zsófi – Holpár Anna: Küzdelem és kollektivitás

A 32. THEALTER utolsó négy napjáról

Képletesen ez, a formálhatóság felismerése maradt emlékezetes az idei, számomra első THEALTER-ből. Az a jelenség, ahogyan a színpad és a közönség új tudást termel, a színpad felajánl, a közönség megvitat.

Fancsali Kinga – György Evelin: Mi minden, és mi minden nem?

 A 32. THEALTER első öt napjáról

Másképpen néz végig az ember naponta négy-öt darabot, mint mikor egy este csak elugrik színházba. Akaratomon kívül egymás tükrében kezdtem vizsgálni minden előadást, keresni a közös elemeket, hasonló témákat, megoldásokat, egymáshoz viszonyítva hoztam minőségi ítéletet is.

Hermann Zoltán: Fly, Robin, fly!

Elisabeth – Margitszigeti Szabadtéri Színház

Lévay Szilveszter (Sylvester Levay) sötét hangulatú Elisabeth-jét mutatta be a kecskeméti Katona József Színház a Margitszigeten, és Szente Vajk üzemszerűen korrekt rendezésének sikerült a darab majdnem minden drámaiságát hatástalanítania, revüvé züllesztenie.

Puskás Panni: Chuck Norris és az inklúzió

A What’SAP című nemzetközi projektről és a 2078 km című előadásról

Mennyire kell ismerni egy összetett színházi projektet ahhoz, hogy megértsük az előadást, amit nézünk? A 2078 km esetében érdemes, hiszen itt az út a fontos, a megtett távolság a célig.

Fazakas Réka: Ez már az? Kísérleti kritika a befogadás természetéről | Mentorprogram

Anton Lachky Company: The Others - FLOW Fesztivál, Sepsiszentgyörgy

A színházról folytatott diskurzusok korántsem mentesek olyan kérdésektől, amelyekre nem adható egyértelmű válasz – sőt, a különböző álláspontok igen gyakran egymás ellentétei. Ez egyaránt adódhat a kérdések komplex természetéből, a néző és alkotó eltérő színházfelfogásából vagy az előadás természetéből. A nehezen megválaszolható kérdések csoportjába sorolhatjuk az előadás önmagában vett teljességének problematikáját. Mennyire tekinthetjük az előadást…