Napról napra

Szerencsére az idei TESZT fesztiválon is akadtak kényelmetlen előadások, amelyek kibillentették a komfortzónájából a nézőt. Ilyen volt a két nonverbális, korhatáros előadás: a The Garden néven futó német csapat Lordess című kortárstánc- és a lengyel Teatr A Part Még négy című mozgásszínházi produkciója. Mindkettő a nemi identitásra fókuszált, különböző módokon.

A 2023-as temesvári TESZT fesztivál programjának rendkívüli sokszínűsége a nemzetköziségén túl a produkciók formanyelvének változatosságából és az előadások eltérő színvonalából következett. Láttunk több izgalmas, néhány egyenesen életre szóló kísérleti előadást, de pár olyat is, amiről nehéz megmondani, hogy férhettek be a programba.

Május végi temesvári színházprogramomat tervezve klassz ötletnek tűnt társítani egymással „a repülős” meg „a kamionos” előadást. Előbbi, a dán-olasz koprodukcióban megvalósuló Sirály a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) nemzetközi válogatásában szerepelt, utóbbi, a Rimini Protokoll temesvári Cargo-remake-je négyszer is ment a fesztivál hete alatt, de nem annak műsorán.

Többnyire a Liza, a rókatündér címszerepével vagy a Válótársak sorozat elviselhetetlen, rosszmájú, idegesítő Tamarájával azonosítják. Balsai Móni a színházat illetően a kitartó újrakezdők táborát erősíti. Tizenéves korától színházi stúdiókban edződött a színészi pályára. Nincs ugyan főiskolai végzettsége, a tehetségéhez, a kisugárzásához nem fér semmi kétség. Győrben végigjárta a fiatal színésznők „iskoláját” a sokféleség jegyében, majd […]

Valószínű, hogy 2018-ban sem a rendező, Jan Klata, sem alkotótársai nem sejtették, hogy pár éven belül mennyire aktuálissá válik a gdański Wybrzeże Színházban bemutatott előadásuk. De mivel az idei MITEM fesztiválon két feldolgozását is láthattuk Euripidész Trójai nők című drámájának, talán mégsem véletlen egybeesésről van szó, hanem benne volt a levegőben, hogy a darabot többen […]

Amikor a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház legutóbb a MITEM-en járt, az Eiffel Műhelyház még szinte épülőben volt, alkalmilag nyitott csak meg, hogy helyt adjon Silviu Purcărete különleges, nagyszabású Faust-víziójának. Azt az előadást nehezen lehetett volna más budapesti színházi térben elképzelni, ami a mostani vendégjátékról, A megesett hercegnő történetéről azért nem mondható el, még akkor […]

„Nagyon könnyű jóllakottan beszélni az éhezőkről, ugyanolyan könnyű gazdagként szépen beszélni a szegénységről” – mondja Sabin Gherman egy Szőcs Gézának adott interjújában. A különféle kisebbségek hiteles színpadi megjelenítése sokszor nem jut túl az illusztráláson, éppen ennek az illusztratív megoldásnak az „elkerülése” miatt is izgalmas a FüSzi két – megalakulásához képest is – új előadása, a […]

Mi érdekli manapság a fiatalokat? Azaz miről gondolják úgy, hogy érdemes egy alkotófolyamat tárgyává tenni? A Van egy ország és a Lev Tahor – Tiszta Szív című előadások alkotóinak szilárd véleményük van arról, amit színre visznek, ezt pedig hol elrejtik, hol felmutatják, csak úgy, a játék kedvéért.

Gianina Cărbunariu a romániai színházi szcéna egyik legizgalmasabb figurája. Színházi aktivista, író, rendező, színházigazgató. Boros Kinga dramaturggal való együttműködése nem új keletű. Első közös munkájuk a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban 2009-ben bemutatott dokumentarista színházi produkció, a magyarok és románok együttélését tematizáló 20/20 volt.

A jelenlegi kultúrpolitika tendenciózusan zárja el az állami támogatást a független előadóművészek, társulatok elől. A helyzet drámai, sokkal drámaibb, mint bármikor korábban. Az NKA elsorvasztva, a működési támogatások drasztikusan megcsapolva, a kulturális taót helyettesítő pályázatok végeredménye arcátlanul szakmaiatlan, politikailag elfogult és teljességgel átláthatatlan döntéshozatalra vall. Ha nem történik valami csoda, ősztől ilyen, és ehhez hasonló […]

Egymás mellett a Budapest Kortárstánc Főiskola (BKTF) új első évfolyamának bemutatkozása és a Horváth Attila–Kiss Rebeka Petra alkotópáros A kimondhatatlan jókedv játéka című előadása beszédes ívet húz. Akár egy disztópikus életpályamodell.

„Az előadásnak nem kell arról szólnia, amiről a darab, szólhat az ellenkezőjéről is. Egy olyan korban, melyben […] újdonságot nem a művek, hanem előadásaik jelenthetnek, […] ez szükségszerű fejlemény.” Fodor Géza a rendezői színház operai működésének elvét summázó sorait („A »jelmezes koncert« dicsérete”, idézi: Almási-Tóth András, Az opera – egy zárt világ, Budapest: Typotex, 2008) […]