Napról napra

Raubinek Lili a kortárs előadó-művészet izgalmasan színes figurája: előadóként, alkotótársként, koreográfusként kortárstánc-előadásokban, prózai darabokban és színházi-nevelési előadásban is találkozhatunk a nevével. Nyolc éve végzett a Budapest Kortárstánc Főiskolán, ahová 23 évesen került be. Miért jelentett számára könnyebbséget a késői kezdés, milyen más utakat járt be előtte, és mit kezd magával most, amikor gőzerővel szivattyúzzák ki […]

Azt még Vidnyánszky Attila ádáz ellenségei sem állíthatják, hogy valamilyen protokolláris kényszer miatt nyúlna újra és újra a „nemzeti drámaként” elkönyvelt három alapmű közül kettőhöz, Az ember tragédiájához és a Bánk bánhoz. E szövegek szinte folyamatos újraértelmezése, más-más formában (és módosuló mondandóval) történő megfogalmazása a rendezői életmű meghatározó jelentőségű motívumai közé tartozik – ha egyszer […]

A Színház folyóirat podcastjében az idei Kritikusdíj és a szeptember 19-i ünnepélyes díjátadó részben csak apropó, hogy szó essen a díj közelmúltjáról, és még inkább megreformált jelenéről, amit a szervezeten belül hosszas előkészítő munka előzött meg. Ránki Júlia mikrofonja előtt a Színházi Kritikusok Céhe társelnökei, Kovács Bálint és Puskás Panni.

In the second season of our project of American – Hungarian collaborations, we would like to continue to deal with the problem of how to approach the question of PC (political correctness) when it comes to the performing arts. What is ‘diversity’ and how diversity appears? Who are the performers, directors, writers? How can we […]

Amerikai–magyar együttműködésben megvalósuló projektünk II. évadában továbbra is azt vizsgáljuk, hogyan közelíthető meg a PC (political correctness, politikai korrektség) kérdése az előadó-művészetek területén. Mit jelent a diverzitás, és hogyan jelenik meg? Kik ma az előadók, az írók, a rendezők? Hogyan egyeztethető össze a művészeti szabadság a sokféleség etikai követelményével? Fontos és aktuális témák ezek, amelyeket […]

A sötét, kutyaugatásokkal teli éjszakában két nyakkendős fiatal megrázza festékszóróját, majd felgraffitiznek egy kardot és mérleget tartó nőalakot a hold fényében megcsillanó, rideg, fémfalra. Ez a hölgy Jusztícia, a vak igazságszolgáltatás és erkölcsi erő istennője, akinek képe – ami mintha csak a két fiú és a nézőközönség számára lenne látható – láthatatlan pallosként lebeg a […]

Ha a tavalyi Pintér Béla-bemutató reményvesztett volt, akkor az idei végképp maga a kútsötét kilátástalanság – vagdalkozással, gúnnyal, dühöngéssel. Az Imádkozó látványával és szereplőivel visszatérő Réka és az oltatlanok még csak egy súlycsoportban sincs az előzményével, jó előadást csinálni viszont többé nem is cél, értelme se lenne, itt már csak üvölteni lehet.

Az idei salzburgi Nyári Játékok legfontosabb opera-előadásai közül kettőt láthatott a szerzőnk, akire az előadásnál mélyebb benyomást tettek a fesztiválközpont közelében látható képek, Ruth Walz fotói, az évtizeddel vagy évtizedekkel korábbi produkciókról. Melyekben mintha még mélyebb és több lett volna kellem és a szellem, vagyis a szellemesség.

A fogalmazásmód játékossága és a humor ellenére sem könnyed a hangvétel: az előadás úgy beszél a jelen applikációvezérelt társkereséséről, hogy a fókusz semmiképpen sem a társon, hanem legfeljebb a keresésen, de még inkább az arra való rákattanáson, a függővé váláson van: emberek keresik, kiválasztják és használják egymást. A kapcsolódás igénye láthatóvá válik, de nem jön […]

Összeköt embereket – talán a legegyszerűbben így lehetne megfogalmazni a most nyolcvankét éves baltimore-i producer küldetését, akinek neve jól ismert mind a nemzetközi, mind a magyar színházi közegben. Philip Arnoult 1991-ben alapította meg a CITD-t (Center for International Theatre Development), és helyezte munkássága fókuszába Közép-Kelet-Európát. A lengyel, orosz, bolgár, szlovák, román színház mellett már a […]

Kisebb csoda, hogy előszót írhatok Pályi András 1963-ban betiltott színdarabjához. Mert az utóbbi tizenvalahány évben a szerző meg volt róla győződve, hogy „a [Tigris] egyetlen autentikusnak tekinthető példánya elveszett, és nincs mód a pótlására,” mígnem egy selejtezés alkalmával nemrég mégis rálelt az itt és most első alkalommal közölt változatra. „A Tigrisnek ez a példánya – […]

Nemrégiben újra a kezembe akadt Lévai Balázs egykori kiváló tévéműsorából készült interjúkötete, a Bestseller, abban is az azóta Nobel-díjassá avanzsált Kazuo Ishiguróval készült beszélgetés. A Japánban született angol szerző az interjú egy pontján kifejti, hogy szerinte az írók a harmincas éveik közepére általában már megírták a legjobb műveiket, negyven felett pedig egyenesen egyre gyengébb kötetekkel […]