Napról napra

Lehet-e egységesen beszélni kortárs magyar drámáról anélkül, hogy elfelejtenénk, mit is értünk kortárs alatt? Kortárs, mert reflektál a jelenre; kortárs, mert élő szerző darabja. Az idei DESZKA Fesztivál számos ellentétet felsorakoztatott. Kérdés, hogy ezzel vajon tágította vagy szűkítette a kortárs magyar dráma fogalmi kereteit. Hiszen míg egy kőszínházi, sokszor kereslet-kínálat alapú műsorpolitika nehezebben nyit más […]

Nem kellett volna inkább csak csendben figyelned, mi történik – mint a Jászaynak – ha írsz róla? – kérdezte tapintatosan egy kolléga, miután kifelé jövet elárultam neki, hogy hivatalos minőségemben néztem az előadást. De. Kellett volna. Csak nem bírtam ki. Többek között ezt a megfigyelést köszönhetem az előadásnak. De ne szaladjunk ennyire előre, most még […]

Hodászi Ádám színházi rendezőasszisztensként végzett 2015-ben az SZFE-n, korábban esztétika szakos diplomát szerzett. Szabadúszó drámapedagógus, aki, ha marad rá ideje, szívesen dolgozik dramaturgként, ír szöveget vagy épp száll be a játékba egy jó csapattal. Színházi ember, vagy még inkább: a színház embere (szolgálója és kitüntetettje). Ahogy a színrevitel során a szavak, jelenléte során ő maga […]

A Csokonai Nemzeti Színházban lázas építkezések zajlottak az utóbbi években. Egyfelől nagyon is konkrét értelemben, hiszen átépítették az épületet, s emellett készült az új, modern, színházi komplexum – ám az építkezés igencsak elhúzódott (és ezalatt egy régi mozi lett az első számú játszóhely). De Gemza Péter igazgatói periódusa alatt változott, alakult, épült a társulat és […]

Bocsárdi László kortárs orosz drámákat rendezett, egyet Sepsiszentgyörgyön, egyet Marosvásárhelyen. Témáját tekintve mindkét darab a hit, a szabadság és az emberi élet értékének és értelmének keresése körül forog, még közös főmotívumuk is van: a csónak mint fogalom vissza-visszatérő eleme mindkét előadásnak.

Az előadást, amelyben dolgoztam, a színház benevezte a 2024-es TESZT-re, de a kurátorok nem válogatták be, úgyhogy savanyú szőlőtől maszatos ujjakkal írok, kedves olvasó, egy szavamat se hidd el. Kedves olvasó, aki nem is vagy, hiszen elfogytál rég, mint szaksajtóból az állami támogatás. Ha volnál, megkérdeznéd, mire fel a trágár cím.

Ha volt színházi anyanyelve az etnikai polgárháború tapasztalataival sújtott posztjugoszláv kultúrának és közérzetnek, akkor az nagy eséllyel Urbán Andrásék szabadkai test-, hang- és látványszínházában formálódott emlékezetessé. Többek között a 2012-ben bemutatott, Danilo Kišnek ajánlott Turbo Paradisoban, amelyről érzékletesen ad számot A dögeltakarító című Danyi Zoltán-regény emésztési gondokkal és beteljesíthetetlen vágyakkal terhelt elbeszélő hőse, egyúttal Kafka, […]

Nagyjából harmincan várakozunk a MU Színház előterében és várjuk, hogy elkezdődjön A zsúr – amely „koncertszínházi társasjátékként” aposztrofálja magát. A tévében a Csipkerózsika-rajzfilm megy (még nem tudjuk, de ennek később lesz jelentősége). Lassanként megjelenik két zsúrsapkás alak, akik egyszerre játékmesterek és a főszereplő, egyébként nem sok vizet zavaró testvérei. Még be sem léptünk a színházterembe, […]

Egy „jobb típusú” szuggesztió alatt tudni magunkat még nem opponál semmit, arra csak az ítélőképesség ébrentartásával lehet esély.

Hiányoznak a magánhangzók a budaörsi bemutató kisbetűvel kezdett címéből – ami kellően rejtélyes ahhoz, hogy az értelmezést illetően előzetes találgatásokra adjon okot, és sejteti, hogy ez a verzió sokban eltér majd a konvencióktól. Az Alföldi Róbert rendezte előadás egésze ugyan kevésbé rejtélyes, de kétségkívül eltér a konvencióktól.

A Megrág, kiköp előadáscím tökéletesen leírja, hogy ebben az egy óra húsz percben mit fog látni a néző, bár ez csupán a végén válik világossá. Egy film-színház egyveleget tesznek az orrunk elé, amit kis noszogatás után bekapunk, megrágjuk, ízlelgetjük, majd az idő leteltével kiköpjük. De az ízét még napokkal később is érezni fogjuk a szánkban.