Napról napra

Szenvedélyekkel teli két előadást láttam a mai Magyarország területének elsőként alapított magyar nyelvű kőszínházában, a 200. jubileumi évadát élő miskolci színházban. Sok tehetséges ember megfeszített munkájának köszönhető, hogy az utóbbi években a vidéki színházművészet zászlóshajójává lett ez az intézmény. Különösen becsülendő az a mindinkább erősödő törekvésük, amellyel az ifjúságot próbálják hatókörükbe vonzani. Most újfent tapasztalhattam: […]

A közkeletű vélekedéssel ellentétben a kritikus nem annak örül, ha földbe döngölhet egy előadást, hanem annak, ha méltathatja – már csak azért is, mert ez feltehetően azt jelenti, hogy élvezte a látottakat.

Emlékezetes, ahogyan befejeződik, azazhogy abbamarad Somorjai Réka Staféta-díjjal jutalmazott drámájának előadása. A kisfiú Heinét játszó Erdős Lili magára hagyottan áll a Szkéné színpadán – szereplőként és színészként egyképp tétován. Ennek megfelelően a taps is csak bátortalanul kap erőre a nézőtéren. A felnőtt szereplők (Angyalka/Szalontay Tünde és Papa/Hajduk Károly) hátul már távoztak, a kiskorúak (Gábor/Urbán Richárd […]

A fiatal nyomdai betűszedő, Nagy Vencel már egy éve vak – hogy miként vesztette el a szeme világát, az nem derül ki, nem is fontos –, amikor az SZTK-ban (régen így hívták az egészségpénztárt) közlik vele: rokkantnyugdíjra nem jogosult, betegállományban pedig a továbbiakban nem maradhat. Munkaképesnek nyilvánítják. Ez a kiindulópontja Schwajda György többször átírt, kisebb-nagyobb […]

Az 50. Hangosító vendégei színházi tolmácsok: Kozma András, Pászt Patrícia, Török Tamara és Veress Anna arról beszélgetnek, miért tekinthető külön szakmának a színházi tolmácsolás, milyen tulajdonságok és tudások szükségesek ahhoz, hogy jól végezzék a munkájukat. A moderátor Gócza Anita.

Egy kritikus cikket ír egy független szaklapba egy független színházi előadásról. Hogyan kezdje, hogy ne hagyd félbe az olvasást? Vagy úgyis azon fog múlni, hogy mikorra időzíti a megosztást a közösségi médiában (netán meghirdeti-e)? És a mai Magyarországon ugyanúgy (és ugyanannyit?) kell írni generációjának egyik meghatározó rendezője, Kelemen Kristóf legfrissebb bemutatójáról az aluldotált Trafóban, mint […]

Szerintem drámaíró az, aki nemcsak drámát ír, hanem azt is tudja, mitől működik jól egy színpadi szöveg. Nem azért nincs sok drámaíró, mert ezt ne tudnák, hanem mert olyan helyzetbe került a drámaíró szakma, hogy nem éri meg ezzel foglalkozni, nem lehet belőle megélni, nem kérnek fel.

A kuratórium idei listáján hat nominált előadás szerepel, plusz egy különdíjjal jutalmazott kísérleti sorozat. Ismert és kevésbé ismert alkotók, akik közül többen – egyénileg vagy kollektíva tagjaként – most először kerültek fel a Lábán-díj várományosai közé. Nehéz helyzetben van a terület finanszírozási és mentális szempontból, ennek egyenes következményként pedig nehéz helyzetben van maga a díj […]

1953-ban egy frissen végzett kolozsvári színészosztály – amelynek tagjait több mint 1900 jelentkező közül választották ki 1949-ben – fogta magát, és együtt ment el Nagybányára színházat alapítani, Harag György vezetésével. Nem volt ezt könnyű elintézni a bukaresti minisztériumban, de sikerült. Elfoglalták a rettenetes állapotú játszóhelyet, és miután használhatóvá pofozták, belefogtak. Ők lettek a Nagybányai Állami […]

A grandiózus, négyórás időtartam és a rengeteg szöveg ellenére Gáspár Ildikó leginkább miliőt rendez, amely lerúgja magáról az amúgy aprólékosan megjelenített cselekményt. Ami ebben a Bűn és bűnhődésben igazán átütő tud lenni, az a társadalmi légkör: a szinte obszcén módon plasztikusan megjelenített nyomorban és kiszolgáltatottságban a társadalmi együttérzés és az egyéni felelősségvállalás tökéletes hiánya.

Azok kedvéért, akik elsőre nem látnák át a Tantermi Szemle logikáját: idén a versenyprogramban a zsűri számára még ismeretlen, új előadások szerepeltek, amelyek közül a nyertesek esélyt kapnak a továbbjátszásra, és így eljuthatnak vidéki és budapesti iskolákba. Az OFF programba pedig olyan előadások kerültek be, amelyek a Tantermi Színházi Pályázaton korábban nyertek el támogatást, ennek […]

Március végén a Jurányi Házban tartották a 6. Tantermi Színházi Szemlét, amelyen két napon keresztül együtt „tanult” diák, tanár és minden szakmabeli. Az egykori iskola épületében traumák, tabuk és izgalmas történeteken keresztül keresték a választ arra, hogyan és mit érdemes elmondani, eljátszani vagy éppen megbeszélni a „mai fiatalokkal”.