Napról napra

Középkorú pár utazik a négyeshatoson. A nő (Száger Zsuzsanna) épp nyugtatja a férfit (Szabó Domokos) annak könyvbemutatója után, amikor egy fiatal lány (Walters Lili) lép oda hozzájuk a férfi könyvével, és aláírást kér a szerzőtől. Hosszú perceknek kell eltelnie ahhoz, hogy a férfi visszaforduljon a feleségéhez. Addig a nő tartja a gyertyát a laza flörthöz, […]

A Hangosító 49. adásában arról beszélgetünk, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt években a középgenerációhoz tartozó jelentős kortárstánc-koreográfusok közül többen, félig vagy teljesen pályát módosítottak.

A Stúdió K Színház kocsmaszínházként aposztrofálja legújabb bemutatóját, még ha kissé homályos is ez az elnevezés, hiszen sem a nézők, sem maguk az alkotók nem igazán tudnak mit kezdeni ezzel a kifejezéssel. Sok jó ember kis helyen is… – talán ez az élmény adja vissza leginkább a kocsmahangulatot.

Olyan jó lenne elfelejteni Szophoklészt. Mármint arra az időre, amíg Robert Icke, a jelenkori angol (és holland) színház csillagának-sztárrendezőjének, színpadi szerzőjének Oidipusz című darabját nézem a Radnóti Színház lefegyverzően magasszínvonalú alakításokban gazdag előadásában.

Nagy eséllyel akadhat meg a tekintete a Loupe Színházi Társuláson azoknak, akik új produkciókat keresve böngészik a műsort. Ismert, jó színészek a társulatban, közösségi média posztjaik alatt friss rajongótábor, színészekkel fotózkodó gruppik. Valami látnivaló van itt. De micsoda?

Thomas Bernhard egyik fordítója, Adamik Lajos nevezte egy helyütt az osztrák író nyelvét „túlzásművészetnek”. Nos, a Trafóban bemutatott Irtás ennek a „túlzásművészetnek” az eltúlzása – Bernhard leghűségesebb és legvadabb szellemében.

Alföldi Róbert háromszor foglalkozott a népszerű Miller-művel. Először mint színész, majd kétszer rendezőként.

Számos skandináv alkotás leskeli-kutatja az emberi együttélés vacogtató problémáit, hol ijedten, hol kínos röhögéssel rögzítve filmre s feszítve színpadra a munkahelyi és a családi élet mindennapjait és kivételes pillanatait. Az Orlai Produkciós Iroda ebben az évadban két sikeres északi film színpadi változatát is játssza a Belvárosi Színházban.

A Trafó profiljában mindig jelentős szerepet játszottak az elsősorban vizualitásra építő alkotások, vagyis azok a művek, melyek kommunikációs stratégiájában a képiség a meghatározó. Januárban két ilyen előadást láttam a ház színpadán: a francia koreográfus, Franck Vigroux és a Cie D’Autres Cordes nem először jár Magyarországon, korábban a Flesh-t ismerhette meg tőlük a közönség; a Tutaj […]

Az Apertúra két régi-új bemutatója klasszikus történetekhez nyúlva beszél a máról: női egyenjogúságról, egy népcsoport démonizálásáról, háborúról, békéről, demokráciáról, demagógiáról, elfajuló népharagról. Az eredmény két erőteljesen szövegközpontú, olykor döcögős, ám annál tanulságosabb előadás.

Pár hete realizáltam Nápolyban, hogy még mindig hagyománya van a karneválnak. A zsúfolt, flörtölő és kiabáló fiatalokkal teli utcán az jutott eszembe, hogy ez a világ mennyire hasonlít a commedia dell’arte világára, erre a játékos valóságra. Hasonló a hangulata a Pesti Színház legújabb bemutatójának, A hazugnak.

Jólesik látni a megtett utat – e dantei idézet adta a 70. születésnap alkalmából létrejött kiállítás címét, melynek középpontjában a „tér spirituális nyelvének” kérdése állt. Évtizedek óta ez izgatja, ez egyik kurzusa címe, és ezt összegezte a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló előadásában is. A megtett útról, színházi munkáiról, tanításról Csanádi Judit díszlettervezőt Marton […]