Napról napra

Számos kiváló Staféta-produkciót láttam az elmúlt évek során. Az évente meghirdetésre kerülő Staféta Pályázat Budapest Főváros Önkormányzatának tehetséggondozó projektje, melynek a fővárosban bemutatásra kerülő független színházi, tánc, újcirkusz és összművészeti kezdeményezések támogatása a célja. A támogatás lényege, hogy a pályájuk, s legfőképp az önálló munkásságuk elején járó előadóművészek és az induló művészeti csoportok vezetői számára […]

A depresszív realizmus elmélete szerint nem a kedélybetegek látják negatív torzításban a világot, hanem ellenkezőleg, az ő valóságérzékelésük pontosabb az úgynevezett egészségesekénél, akik feljavítják maguknak elfogadhatóra ugyanazon realitást. Valahogy így van ezzel Kiss-Végh Emőkétől a Romantika is az Örkény Stúdióban. Mintha ennek az utómunkák nélküli, szájszagú, nyomorúságos, élet- és emberundortól sűrű valóságnak a felmutatása történne […]

A Budapest Bábszínház idei első két bemutatója nem is különbözhetne jobban egymástól: az Ország Lili Stúdióra szabott, kortárs meséből készült A szomjas trollban csak egyetlen bábszínész van a színpadon, számtalan bábtechnika társaságában; ezzel szemben a hatalmas apparátust mozgató klasszikus mese, a Hamupipőke alkotói egyedül árnyjátékot alkalmaztak. Az egyikben az északi mitológia marcona alakjai, trollok, manók, […]

„Az egésznek semmi értelme nem volt, de legalább egy jót röhögtünk rajta. Pont, mint az életen.”

A Loupe Színházi Társulás és a Rózsavölgyi Szalon is független, nem állami fenntartású színházak. A csupán egy éves Loupe hangosan hirdeti is függetlenségét, még az előadás végén is elmondja Molnár Áron, hogy a társulat állami pénzeket nem fogad el (bár ez független színházként nem lenne követelmény), de tény, hogy a Loupe bevételi forrását tekintve a […]

A kritikusok szeretnek kötözködni, ezért is színházi kritikus és nem színházi simogató a szakma neve, de van úgy, hogy az ember bármennyire próbálkozik, nem tud belekötni egy előadásba – ilyen a Katona legújabb sufnis bemutatója, a Sárszeg is.

„Kedves Liliomfi úr, én ellenállhatatlan szenvedélyt érzek a színészethez” – olvashatjuk Szigligeti Ede művében a teátristába habarodott Kamilla kisasszony dagályos vallomását, akitől viszont Liliomfi azonnal a kisasszony bájos növendékéhez, Mariskához fordul a kérdéssel: „És Mari kisasszony?” A lelkes válasz pedig: „Ó, én is.” Ez az egyetlen mondat, amely vegytiszta pátosszal szól a Vígszínház előadásának legvégén.

Pallagi Melitta tíz éve a Stúdió K Színház tagja, függetlenként kezdte, és az is maradt, mondhatni lételeme a függetlenség. Nem függ sem a közösségi médiától, sem a kritikáktól, magánéletét féltve őrzi, személyes ügyeit nem tálalja ki. Feltűnően szerény, érzékeny és sérülékeny, mint egy igazi színész.

A kiskamaszoknak ajánlott Médea gyermekei egy válás feldolgozása a gyerekek szemszögéből. Mi derül ki alulnézetből, a falon átszűrődő veszekedésekből, apa elköltözéséből, anya hangulatingadozásaiból, a kissé esetlen nagynéni megjelenéséből? A darabot a pesti felnőtt közönség két évtizeddel ezelőtt a Kolibriben Novák János rendezésében is láthatta – az eredeti mű átiratát most drámapedagógiai foglalkozással kiegészítve állította színpadra […]