Igen, jól olvasták/olvastátok, mert ritkán történik ilyen a művészeti szaksajtóban, és persze nem is csak ott, hiszen ha valaki valamit „megkaparint”, akkor általában – tisztelet a kivételnek – évtizedekig rajta tartja a kezét: leköszönünk. Önszántunkból, önként, bár nem dalolva.
Ha egy színház húszéves, akkor már van múltja. Voltak szakaszai, állomásai, útjelző táblái. Az Örkény Színház Szerelem-bemutatója mellé két memo note-ot tűzhetünk. Egyrészt ez az a darab, amelyben Gálffi László egyéves szünet után visszatért a Madách térre. Másrészt ez Ördög Tamás első nagyszínpadi rendezése itt.
Az 57. Hangosító vendégei Kiss-Végh Emőke és Tarnóczi Jakab, akik az elmúlt években saját szövegekből rendeztek előadásokat. Hogyan és miért léptek erre az útra, mi foglalkoztatja őket ezekben a produkciókban? Erről kérdezte a két fiatal színházcsinálót a moderátor, Gócza Anita.
A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]
Több előadásról közös kritikát írni mindig nehéz, mert az ember akaratlanul is kapcsolódási pontokat keres. A legegyszerűbb az lenne, ha ez a kapocs most a fiatal színházcsináló, Juhász Maja lenne, de ő is csak társalkotója az említett daraboknak. Az Egy kulcs…-ban rendező- és szerzőtársa Zilahy Annának, a mostakkor. performansz-sorozatban pedig alkotó-előadóként szerepel Kovács Luca mellett.
Témájukat tekintve A Bábjátékos és a Kislányom, mondd, hogy nem igaz! időben nem esnek távol egymástól. Az előbbi Balázs Zoltán rendezésében szürreálisan és elemelten foglalkozik a holokauszt emberi pszichére gyakorolt utóhatásaival, míg utóbbi a szovjet megszállás idején rendszeres megerőszakolások történeteit dolgozza fel feketében, oratórium jelleggel, Gardenö Klaudia koncepciója szerint.
A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]
Lanyhább és erősebb vízsugarak a fürdőkád oldalán – valaki zuhanyzik. Ahogy leteszem a kabátom a folyosón, a hangokból máris visszafejtem a jelenetet, a szobába menet mégis a fürdő irányába nézek először: a zuhanyzó alak hátáról két tetovált Hórusz-szem néz vissza rám. Na, ez már valami, villan be, minden színházba így szeretnék megérkezni.
Vannak színművek, amelyekről csak erős köntörfalazással lehet beszámolni, nehogy a cselekmény fordulatainak élvezetét ellopjuk a leendő nézők elől. Ilyenkor jobbára csak érintjük a cselekményt, és nem a mit játszanak, hanem a hogyan játsszák, amit játszanak kérdése kerül elemzésre. No, de mit tegyünk most, amikor a szerző által rendezett előadás egyszerre vehető a ravaszabb nézők ugratásának, […]
Emlékszem, két évvel ezelőtt mennyire magával ragadott Tárnoki Márk celldömölki Május-rendezése, mindenekelőtt az előadás játékossága, bája; az, ahogyan a humort és az érzelmességet egymás javára fordítja sokféle színpadi ötlettel. Az emlék a két új szegedi Tárnoki-bemutató kapcsán idéződött fel bennem, hiszen ismét olyan friss szellemű előadásokat láthattunk, amelyek egy-egy klasszikus mű szereplőit – habitusukban, érzékenységükben […]
„Ugye én vagyok Lőw és Jászai. És az őrült sámán. Tehát én vagyok ez a hatlábú szörny az üvegházban. Lassan elindulok az óriáskaktusz felé. Egy vérvörös szempár les ki ránk, majd huss, eltűnik. Valaki van ott, a kaktusz mögött. A lélegzetét is visszafojtja. Mindjárt megtudom… Mindjárt megtudom, amit nem tudok…”
Szauer Lilla írója és rendezője is a Trafóban bemutatott És miért, hogy az éjszaka című produkciónak, és bár a személyesség kiérződik az előadás hangvételéből, ez nem párosul kéretlen énközpontúsággal. Sokat hagy a négy színész kivételesen összehangolt játékára.
