Napról napra

Egy fődíj is gazdára talált: a Kreml-díjat Tamási Zoltán vehette át.

Az alternativitás azt (is) jelenti, hogy mindent lehet, a szentséges magától értetődően vegyülhet a perverz profánnal.

A képlet végtelen primitív: ultramacsók kontra eleve kurva.

A külcsínében és a még ott lakó emberek belbecsében is igencsak lepusztult lakótelep egyfajta magyar Dögvill, amelyet bűnözésre is hajlamos, moralizáló kisemberek népesítenek be.

Előadás közben otthon jártam, Sárosorosziban.

Vajon ezt az egészet, ezt a habos-babos színésznőséget, komolyan gondolja Kovács Patrícia? Mert szörnyen jól áll neki!

A szereplők hangsúlyozottan mai figurák, Hitler és Röhm régi haverok a térről, néhány éve még együtt buliztak…

Hiába más a rendező, az előadásban jócskán benne van a Szputnyikra igencsak jellemző őrület is.

Végül – és szerencsére még nem tartunk a másfél óra felénél sem – a néző elfeledkezik magáról, és belefeledkezik a nonszenszbe, a két színész virtuóz játékába.

Egy biztos: Oleg Zsukovszkij vérbeli színész. Ez abból is látszik például, ahogyan szép következetesen belerendezi magát előadásaiba.

A Béjart Ballet Lausanne jelenlegi vezetője nagyon diszkréten csempészi műsorra saját alkotását.

Alulírott készülő színházi produkciókhoz – a formálás bármely stádiumában – felajánlom segédrendezői szolgálataimat.