Napról napra

Titkos-nyilvános társaság alakul, s „a színház” próbál meg- és újjászületni a Gödör méh(ly)ében.

A gyanútlan néző a csehektől Hrabal, Menzel vagy Kylián minőségét várja el, nem pedig a Kelet-Európában még élő homo sovieticus humorának tehetségtelen átmentését.

Pálffy páratlanul testtudatos színészete mellett korlátlan ura hangjának is.

Mert a rendezők magukon szűrték át a szövegeket, s a nekik fontosat emelték ki. Lehet, reflexből.

Az igazi művészet, az ütős-hatós anyag, a tuti fix, a nagyon jó képes az érzékek felszabadítására.

Nem kevesebbről van szó, mint annak a kérdésnek a felvetéséről, hogy miért élünk

Életre keltője, Csákányi Eszter alighanem a világ összes asszonyát mélyen ismeri, és megragadóan el tudja játszani.

A helyi színművészek egy része napközben sofőrré, kísérővé, szervezővé lényegül át. Vagy ahogy névkártyájukon áll: házigazdává.

Útkereső, fiatal társulat esetében kifejezetten elismerésre méltó, ha már az első három, saját erőből készített alkotás között akad olyan, amely markáns arculat megtalálását ígéri.

André Breton műtőasztala megtelt, már nem bír el újabb kacatot.

Kissé tördelt, egyenetlen, de jelentős darabot méltó formátumban prezentáló, komoly kaliberű előadás született a Nemzeti Színház deszkáin.

Egy évtizeden át harmóniában dolgozott együtt Nemes Levente színész-igazgató és az új utakat kereső művészeti vezető.