Napról napra

A Csokonai Nemzeti Színházban lázas építkezések zajlottak az utóbbi években. Egyfelől nagyon is konkrét értelemben, hiszen átépítették az épületet, s emellett készült az új, modern, színházi komplexum – ám az építkezés igencsak elhúzódott (és ezalatt egy régi mozi lett az első számú játszóhely). De Gemza Péter igazgatói periódusa alatt változott, alakult, épült a társulat és […]

Bocsárdi László kortárs orosz drámákat rendezett, egyet Sepsiszentgyörgyön, egyet Marosvásárhelyen. Témáját tekintve mindkét darab a hit, a szabadság és az emberi élet értékének és értelmének keresése körül forog, még közös főmotívumuk is van: a csónak mint fogalom vissza-visszatérő eleme mindkét előadásnak.

Az előadást, amelyben dolgoztam, a színház benevezte a 2024-es TESZT-re, de a kurátorok nem válogatták be, úgyhogy savanyú szőlőtől maszatos ujjakkal írok, kedves olvasó, egy szavamat se hidd el. Kedves olvasó, aki nem is vagy, hiszen elfogytál rég, mint szaksajtóból az állami támogatás. Ha volnál, megkérdeznéd, mire fel a trágár cím.

Ha volt színházi anyanyelve az etnikai polgárháború tapasztalataival sújtott posztjugoszláv kultúrának és közérzetnek, akkor az nagy eséllyel Urbán Andrásék szabadkai test-, hang- és látványszínházában formálódott emlékezetessé. Többek között a 2012-ben bemutatott, Danilo Kišnek ajánlott Turbo Paradisoban, amelyről érzékletesen ad számot A dögeltakarító című Danyi Zoltán-regény emésztési gondokkal és beteljesíthetetlen vágyakkal terhelt elbeszélő hőse, egyúttal Kafka, […]

Nagyjából harmincan várakozunk a MU Színház előterében és várjuk, hogy elkezdődjön A zsúr – amely „koncertszínházi társasjátékként” aposztrofálja magát. A tévében a Csipkerózsika-rajzfilm megy (még nem tudjuk, de ennek később lesz jelentősége). Lassanként megjelenik két zsúrsapkás alak, akik egyszerre játékmesterek és a főszereplő, egyébként nem sok vizet zavaró testvérei. Még be sem léptünk a színházterembe, […]

Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus, dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.

Egy „jobb típusú” szuggesztió alatt tudni magunkat még nem opponál semmit, arra csak az ítélőképesség ébrentartásával lehet esély.

Hiányoznak a magánhangzók a budaörsi bemutató kisbetűvel kezdett címéből – ami kellően rejtélyes ahhoz, hogy az értelmezést illetően előzetes találgatásokra adjon okot, és sejteti, hogy ez a verzió sokban eltér majd a konvencióktól. Az Alföldi Róbert rendezte előadás egésze ugyan kevésbé rejtélyes, de kétségkívül eltér a konvencióktól.

A Megrág, kiköp előadáscím tökéletesen leírja, hogy ebben az egy óra húsz percben mit fog látni a néző, bár ez csupán a végén válik világossá. Egy film-színház egyveleget tesznek az orrunk elé, amit kis noszogatás után bekapunk, megrágjuk, ízlelgetjük, majd az idő leteltével kiköpjük. De az ízét még napokkal később is érezni fogjuk a szánkban.

Szenvedélyekkel teli két előadást láttam a mai Magyarország területének elsőként alapított magyar nyelvű kőszínházában, a 200. jubileumi évadát élő miskolci színházban. Sok tehetséges ember megfeszített munkájának köszönhető, hogy az utóbbi években a vidéki színházművészet zászlóshajójává lett ez az intézmény. Különösen becsülendő az a mindinkább erősödő törekvésük, amellyel az ifjúságot próbálják hatókörükbe vonzani. Most újfent tapasztalhattam: […]

A közkeletű vélekedéssel ellentétben a kritikus nem annak örül, ha földbe döngölhet egy előadást, hanem annak, ha méltathatja – már csak azért is, mert ez feltehetően azt jelenti, hogy élvezte a látottakat.

Emlékezetes, ahogyan befejeződik, azazhogy abbamarad Somorjai Réka Staféta-díjjal jutalmazott drámájának előadása. A kisfiú Heinét játszó Erdős Lili magára hagyottan áll a Szkéné színpadán – szereplőként és színészként egyképp tétován. Ennek megfelelően a taps is csak bátortalanul kap erőre a nézőtéren. A felnőtt szereplők (Angyalka/Szalontay Tünde és Papa/Hajduk Károly) hátul már távoztak, a kiskorúak (Gábor/Urbán Richárd […]