Napról napra

Az Under500 fesztivált a Covid hívta életre és idén ötödjére rendezték meg az Artusban. A név is innen – az ötszáz fő feletti rendezvények tilalmából – ered. A program többnyire a kortárs táncból és társterületeiből: a kortárs képzőművészeti, zenei és a performatív közegből gyűjti résztvevőit. Szervezőgárdája is olyan művészekből áll, akik fontosnak tartják, hogy  a […]

A Common Ground Dialogues projekt lényege egy depolarizáló művészi történetmesélési gyakorlat kialakítása. A különböző országokban megvalósuló workshopokban a játék fokról fokra vezet a valóságból a fikcióba. A résztvevők a két játékvezető irányításával, egy több részből álló folyamat során alkotják meg a saját történetüket. A módszertan kitalálóját, Ardai Petrát Gócza Anita kérdezte.

Boris Vian világát színpadon eddig Fehér Balázs Benő rendezéseiben volt szerencsém látni. A Tajtékos napok és a Pekingi ősz című előadásokban tapasztalt harsány, ízlésesen eltúlzott látványú színpadi világok után azonban meghökkentően egyszerű és letisztult a még egyetemi hallgató Gardenö Klaudia rendezése a Vianhoz méltóan „elborult” és ötletes Tábornokok uzsonnájából. Nincs más, csak a drámaszöveg, a […]

Lehet-e egységesen beszélni kortárs magyar drámáról anélkül, hogy elfelejtenénk, mit is értünk kortárs alatt? Kortárs, mert reflektál a jelenre; kortárs, mert élő szerző darabja. Az idei DESZKA Fesztivál számos ellentétet felsorakoztatott. Kérdés, hogy ezzel vajon tágította vagy szűkítette a kortárs magyar dráma fogalmi kereteit. Hiszen míg egy kőszínházi, sokszor kereslet-kínálat alapú műsorpolitika nehezebben nyit más […]

Nem kellett volna inkább csak csendben figyelned, mi történik – mint a Jászaynak – ha írsz róla? – kérdezte tapintatosan egy kolléga, miután kifelé jövet elárultam neki, hogy hivatalos minőségemben néztem az előadást. De. Kellett volna. Csak nem bírtam ki. Többek között ezt a megfigyelést köszönhetem az előadásnak. De ne szaladjunk ennyire előre, most még […]

Hodászi Ádám színházi rendezőasszisztensként végzett 2015-ben az SZFE-n, korábban esztétika szakos diplomát szerzett. Szabadúszó drámapedagógus, aki, ha marad rá ideje, szívesen dolgozik dramaturgként, ír szöveget vagy épp száll be a játékba egy jó csapattal. Színházi ember, vagy még inkább: a színház embere (szolgálója és kitüntetettje). Ahogy a színrevitel során a szavak, jelenléte során ő maga […]

A Csokonai Nemzeti Színházban lázas építkezések zajlottak az utóbbi években. Egyfelől nagyon is konkrét értelemben, hiszen átépítették az épületet, s emellett készült az új, modern, színházi komplexum – ám az építkezés igencsak elhúzódott (és ezalatt egy régi mozi lett az első számú játszóhely). De Gemza Péter igazgatói periódusa alatt változott, alakult, épült a társulat és […]

Bocsárdi László kortárs orosz drámákat rendezett, egyet Sepsiszentgyörgyön, egyet Marosvásárhelyen. Témáját tekintve mindkét darab a hit, a szabadság és az emberi élet értékének és értelmének keresése körül forog, még közös főmotívumuk is van: a csónak mint fogalom vissza-visszatérő eleme mindkét előadásnak.

Az előadást, amelyben dolgoztam, a színház benevezte a 2024-es TESZT-re, de a kurátorok nem válogatták be, úgyhogy savanyú szőlőtől maszatos ujjakkal írok, kedves olvasó, egy szavamat se hidd el. Kedves olvasó, aki nem is vagy, hiszen elfogytál rég, mint szaksajtóból az állami támogatás. Ha volnál, megkérdeznéd, mire fel a trágár cím.

Ha volt színházi anyanyelve az etnikai polgárháború tapasztalataival sújtott posztjugoszláv kultúrának és közérzetnek, akkor az nagy eséllyel Urbán Andrásék szabadkai test-, hang- és látványszínházában formálódott emlékezetessé. Többek között a 2012-ben bemutatott, Danilo Kišnek ajánlott Turbo Paradisoban, amelyről érzékletesen ad számot A dögeltakarító című Danyi Zoltán-regény emésztési gondokkal és beteljesíthetetlen vágyakkal terhelt elbeszélő hőse, egyúttal Kafka, […]

Nagyjából harmincan várakozunk a MU Színház előterében és várjuk, hogy elkezdődjön A zsúr – amely „koncertszínházi társasjátékként” aposztrofálja magát. A tévében a Csipkerózsika-rajzfilm megy (még nem tudjuk, de ennek később lesz jelentősége). Lassanként megjelenik két zsúrsapkás alak, akik egyszerre játékmesterek és a főszereplő, egyébként nem sok vizet zavaró testvérei. Még be sem léptünk a színházterembe, […]

Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus, dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.