Napról napra

Nem derült ki semmi lényeges, nem kapott új ruhát a király, igaz, meztelensége sem mondatott ki.

Fehér Ferenc jól teszi, ha pedagógusként is mutatkozik, mert így lehámlik róla a „kedves utcai táncos vadember” imázs.

A hömpölygő, dramatizált szövegben körvonalát veszti az igazság, a jó és a rossz. Nincs mihez viszonyítsunk, hacsak nem Lajka kutyához…

Menszátor rendezése nem a szöveget játszatja, hanem a szöveg mögöttesét tárja föl.

Tisztelt Kutszegi Csaba, újságuk online változatában Sztrókay András kritikai ismertetést közölt a művészeti vezetőnkkel, Schilling Árpáddal készült, és a Magyar Narancs augusztus 12-i lapszámában közölt interjúról. Sztrókay írásában több ponton valótlanságokat állít, vagy éppen sugall, ezért kérjük Önöket, hogy az alábbiak szerint közöljenek helyreigazítást. (a) Nem igaz, ahogyan írásában Sztrókay sugallja („nehezen képzelhető el, hogy […]

Ez az ember nincs megírva, így aztán lehetetlen is eljátszani.

… egyre inkább meggyőződöm róla: a sztalkereket legtöbbször maga a Zóna kényszeríti földre.

Nem lenne meglepő, ha az önfényezés (vagy fényeződés) valójában egy performansz lenne…

… Sopsits Árpád rendező nagyon tudta, mit csinál, amikor a gyulai Ladics-ház kertjébe helyezte Psyché történetét.

A színház elkeveredik írók és költők szavával, rajzokkal, zenékkel.

Máthé Zsolt sajátos konferanszié; lazán és póztalanul, önmaga történetei iránt némi jótékony megértéssel követi végig a történéseket…

Magam is arra törekszem, hogy mindent elkövessek annak érdekében, hogy az illetékes szervezetekkel kapcsolatba kerüljek.