A komfortzónán és a csokinyúlon túl

Távbeszélő 16.: Téri Gáspár és Stork Natasa

Téri Gáspár alkotó és előadó egyben, játszik, rendez, koreografál, és ha épp úgy adódik, másokat esni tanít. Pályája távolról sem sablonos. Talán ezért invitált párbeszédre egy hozzá hasonlóképpen kevéssé szokványos karakterű színésznőt, Stork Natasát, akivel látszólag könnyed társalgást folytatnak, valójában azonban belemennek a szakma csínjába-bínjába. Szó esik mozgásról, testtartásokról, szavakról, lovaglásról és egy álombeli vonatról.…

Urbán Balázs: Változó perspektívák

Határon túli magyar színházi előadások a 10. Színházi Olimpia budapesti műsorán

Nézőpont kérdése, hogy sok vagy kevés határon túli magyar színházi előadást láthattunk a Színházi Olimpia alkalmából. Ha az országos programot vizsgáljuk, akkor mindenképpen örülhetünk annak, hogy olyan vidéki színházakban, ahol eddig legfeljebb alkalmi, regionális együttműködés eredményeképpen (vagy még úgy sem) láthattak a helyi nézők határon túli előadásokat, most megtekinthető volt az elmúlt évek néhány jelentős…

Gyárfás Orsolya: Quo vadis?

Karol Szymanowski: Roger király. A Kassai Nemzeti Színház vendégjátéka – Magyar Állami Operaház, Eiffel Műhelyház

A jereváni rádió esete a Magyar Állami Operaház évadnyitásával: lesz, csak nem a berlini Così fan tutte, hanem a második helyről elsőre felléptetett kassai Roger király, mellesleg nem szeptember 9-én, hanem augusztus 22-én, és nem az Operaházban, hanem az Eiffel Műhelyházban. Máskor, máshol ez a nyári szünet pihenőideje, de a „nyári szünet” fogalmát természetesen alapvetően…

Gabnai Katalin: Tatabányai triptichon

3in1 kritika: Kasimir és Karoline; Jógyerekek képeskönyve; Polgárkukkantó – Jászai Mari Színház, Tatabánya

Magyarország jelenlegi vidéki színházi hőtérképét elképzelve biztonsággal állítható, hogy a jégkék és maszatosszürke foltok mellett nemcsak az olykor zöld jelzőfényeket villantó Szolnok és a hol folyamatosan világító, hol csábítóan irizáló Miskolc csalogatja a nézőket. Van még egy hely, ami a maga otthonosságot jelentő melegsárga sugárzásával egyre nagyobb körzetből vonzza – s közben neveli ki –…

Szemerédi Fanni: Gyilkosok hava

2in1 kritika: Beszélnünk kell Kevinről; Bűn és bűnhődés – Budaörsi Latinovits Színház

Egymás mellé erőltethetnénk a Budaörsi Latinovits Színház két új bemutatóját azzal, hogy mindkettő gyilkosság mögött húzódó lélektani drámát visz színpadra, azonban inkább a színészi játékra történő alapozás, a rétegzett karakterépítés és árnyalt jellemábrázolás, valamint a nem lineáris időkezelés köti össze a két, egyébként nagyon különböző stílusú előadást.

Gergics Enikő: Józsefvárosi rezervátum

3in1 kritika: A medve még mindig nem játék!; Hotel Mimóza; Bubamara – Turay Ida Színház

A Turay Ida Színház ismerten egész jól támogatott költségvetéséből ebben az évadban hat felnőtteknek szóló bemutatóra, köztük három zenés előadásra és három komédiára, továbbá néhány gyerekszínházi előadásra is tellett. A szórakoztató magánszínházi profil mellett jellemző egy családias, nosztalgikus légkör: belefér, hogy két felvonás között kisorsoljanak egy Csíki Sör ajándékcsomagot.

Gabnai Katalin: A macska vére

Robert Icke: Az orvos – A Kultúrbrigád, az Átrium és a KULT2 bemutatója

A játék vége felé van egy pillanat, amikor a főhőst játszó László Zsolt rosszat sejtve kimegy a lakásából, s mikor visszajön, csurog a vér a kezéről. Annak az agyonvert macskának a vére ez, amelyről – mint az első percekben megtudjuk – a gazdája sem tudta, hogy nőstény avagy hím. Egy biztos: a vér – az…

Bogya Tímea Éva: A kelet kapuja

Háda Fruzsina: Budapest–Záhony – Trafóklub

Háda Fruzsina első monodrámáját, a Budapest-Záhonyt azzal a kérdéssel kezdi, hogy vannak-e jelen vasutasok. A Trafóklub közönségében érezhetően zavart kelt a felvetés, már-már abszurdnak hat. Valószínűleg legtöbben csodálkoznánk, ha vasutasok szakmányban vennének jegyet egy olyan „obskúrus” helyre, mint a Trafóklub. De talán éppen erre irányul Háda kérdése: megpendíteni, hogyan degradálódott egy szakma nemcsak fizetés és…

Zrinyifalvi Eszter: Színházi olimpiák

Gyorstalpaló kicsiknek és nagyoknak

Az első újkori olimpiát 1896-ban rendezték Athénban. Az olimpizmus eszmeiségének megalkotása báró Pierre de Coubertin francia pedagógus, történész nevéhez fűződik, aki a francia–porosz háború után úgy gondolta, az ősi versenyek hagyományának felélesztése és a megmérettetés nemzetközivé tétele segíthet, hogy a sport beépüljön az emberek mindennapi életébe, hirdesse a sportszerűséget, és a nemzetközi kooperáció révén a…

Szivacstermészetű vagyok

Krisztik Csabával Artner Szilvia Sisso beszélgetett

A hazai színházi élet különös figurája. Debrecen és Budapest után 2013-ban Székesfehérvárra szerződött, ahol a Vörösmarty Színházban sorra kapja a főszerepeket. Fizikai és zenés színházról, kényszerekről és lehetőségekről, a közös alkotás csodájáról beszélgettünk.