Napról napra

„Küszöbön az ezredforduló” – ez a címe az Angyalok Amerikában első részének. Érdekes címválasztás, hiszen határozottan kapcsolja egy idősíkhoz a darabot, amely erősen kötődik ugyan a kilencvenes évek társadalmi-politikai kríziseihez (az AIDS keltette pánik, a reagani adminisztráció mulasztásai és hazugságai, a homofóbia, a minden „másság”-gal szembeni intolerancia, a politikai hazugsággyár működtetése), de a mű egészén […]

Két meghatározó színművészünk szinte egy időben megjelent életrajzi kötetének kiindulópontja radikálisan azonos: mindketten súlyos, az életüket fenyegető betegségen estek át, amely ha pályájukat nem is roppantotta meg, de jelentősen befolyásolta lehetőségeiket. A visszapillantás, az élettel, az eszmékkel és a művészeti pályával való számvetés tehát természetes alaphelyzete a két munkának: Csáki Judit Cserhalmi- és Gyárfás Dorka […]

A Rémségek kicsiny boltjának főszereplője egy kaktuszféle ragadozó növény, ami embervérrel, sőt emberhússal táplálkozik, és étvágyának növekedésével egyenes arányban terebélyesedik. Kitenyésztője Seymour, egy New York-i eldugott virágüzlet kétbalkezes segédje, aki a húsevő virágot szerelméről, az eladó kisasszony Audrey-ról nevezi el. A szenzációszámba menő Audrey II. fellendíti a bolt forgalmát, ám ennek ára van: etetni kell […]

Az elmúlt években a fiatal – különösen a Freeszfe képzéseiből kikerülő – alkotók előszeretettel nyúlnak olyan témákhoz, amelyek Magyarországon tabunak számítanak, vagy éppen kiélezett politikai vita alakult ki körülöttük, ellehetetlenítve a valódi párbeszédet, feldolgozást.

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Esterházy Péter utolsó darabjában Janis Joplin utolsó száma, a címadó Mercedes Benz szól; Zsótér Sándor adaptációjában a szereplők éneklik. A két mű találkozása akkor is érdekes momentum, ha az ebből fakadó esetleges megrendült nézői alapállapotnak kívül kell maradnia a bírálaton. Annyit azért rögzíthetünk: a cím a túlélés, valamiféle tökéletesség és az ahhoz kapcsolódó vágyott öröklét […]

Igen, jól olvasták/olvastátok, mert ritkán történik ilyen a művészeti szaksajtóban, és persze nem is csak ott, hiszen ha valaki valamit „megkaparint”, akkor általában – tisztelet a kivételnek – évtizedekig rajta tartja a kezét: leköszönünk. Önszántunkból, önként, bár nem dalolva.

Ha egy színház húszéves, akkor már van múltja. Voltak szakaszai, állomásai, útjelző táblái. Az Örkény Színház Szerelem-bemutatója mellé két memo note-ot tűzhetünk. Egyrészt ez az a darab, amelyben Gálffi László egyéves szünet után visszatért a Madách térre. Másrészt ez Ördög Tamás első nagyszínpadi rendezése itt.

Az 57. Hangosító vendégei Kiss-Végh Emőke és Tarnóczi Jakab, akik az elmúlt években saját szövegekből rendeztek előadásokat. Hogyan és miért léptek erre az útra, mi foglalkoztatja őket ezekben a produkciókban? Erről kérdezte a két fiatal színházcsinálót a moderátor, Gócza Anita.

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Több előadásról közös kritikát írni mindig nehéz, mert az ember akaratlanul is kapcsolódási pontokat keres. A legegyszerűbb az lenne, ha ez a kapocs most a fiatal színházcsináló, Juhász Maja lenne, de ő is csak társalkotója az említett daraboknak. Az Egy kulcs…-ban rendező- és szerzőtársa Zilahy Annának, a mostakkor. performansz-sorozatban pedig alkotó-előadóként szerepel Kovács Luca mellett.

Témájukat tekintve A Bábjátékos és a Kislányom, mondd, hogy nem igaz! időben nem esnek távol egymástól. Az előbbi Balázs Zoltán rendezésében szürreálisan és elemelten foglalkozik a holokauszt emberi pszichére gyakorolt utóhatásaival, míg utóbbi a szovjet megszállás idején rendszeres megerőszakolások történeteit dolgozza fel feketében, oratórium jelleggel, Gardenö Klaudia koncepciója szerint.