Árvai régi halálspecialista, Szűcs Edit pedig a feketét igen kedvelő jelmezköltő.
Irtózatos gyűlölködés és emberaprítás teljesedik ki, míg a tragikus mélységeken úrrá nem lesz a végkifejlet iróniája…
Ezt a darabot Shakespeare Bécsbe nyomta, Langhoff meg Kolozsváron játszatja.
Ezúttal is a három szőke nővér vadul vibrál, beleértve a vénlány Olgát is…
Az emberi faj fejlődését például annak visszafejlődésével hozzák párhuzamba…
Sehol sem látni ebben a féktelenségre csábító műfajban ilyen finom, elegáns, esztétikailag delikát tobzódást.
Kettős spirálhoz kettős olvasat, de – szerencsére – kilátszik a lóláb: a revüpompa mint terméketlen, üres alternatíva értendő.
Nem derült ki semmi lényeges, nem kapott új ruhát a király, igaz, meztelensége sem mondatott ki.
Fehér Ferenc jól teszi, ha pedagógusként is mutatkozik, mert így lehámlik róla a „kedves utcai táncos vadember” imázs.
Szoboszlai Annamária: Emberről, szénről, istenekről
A tiszta méz - Forte, József Attila Színház - KRITIKA
A hömpölygő, dramatizált szövegben körvonalát veszti az igazság, a jó és a rossz. Nincs mihez viszonyítsunk, hacsak nem Lajka kutyához…
