A fesztivál rövidfilmjei igen eltérő megközelítésben jelenítik meg a táncot és a mozgást.
Európában is példátlan, hogy egy fesztiválon pár nap leforgása alatt Schönberg-, Berg- és Richard Strauss-operákat mutassanak be
Kornya István a Miskolci Operafesztiválon bírta szóra a Mózes és Áron karmesterét és rendezőjét, valamint A bibliai út színpadra állítóját.
Tasnádi megjegyezte, hogy a diákok általában érzékenyebben reagálnak a stilizáció és realizmus váltakozására.
A Tízparancsolat felolvasóestjén nem kiáltok színpad után, ezek a szövegek csupán hallgatva is önálló egészek.
Ha a hozzánk hasonló teátrumok nem játszanák például Berg Wozzeckjét, akkor az színházi értelemben nem is létezne.
Valami mást kell csinálni, előre kell menekülni, nem ülhetünk a sarokban panaszkodva… És ezzel jószerével mindenki egyetért.
A fináléban ketten Arrigóval kétfelé tépik a szerencsétlen Elenát, aki mint Delacroix festményének ikonikus heroinája – noha teljesen felöltözve – olasz trikolórral a kezében áll a „gáton”.
A rangos zsűri döntése alapján Szalma egyedül, önálló produkcióval nyerte el a 10.000 euróval jutalmazott második helyezést.
Kidolgozott helyzetek követik egymást, az alakítások egyszerű és közvetlen hangot ütnek meg, erős az összjáték.
