Napról napra

Szórakoztató magánszínházként működik tovább az Átrium, de társadalmilag érzékeny és fontos előadásokat tűz műsorára. Alföldi Róbert két előadást is rendez, Bodó Viktor jövőre csak itt dolgozik magyarországi színházban, Horgas Ádám Orwell 1984-ét viszi színre Bereczki Zoltánnal a főszerepben, Pass Andrea társadalmi aktivitásra buzdítja majd a fiatalokat, de lesz kiállítótér, Semmi konferencia és tévéműsor is a […]

A Víz/választó színházi vitája során (…) a közös definíciós alap hiányzik, mindenki a saját értelmezése felől közelít az adott kérdéshez, mely sok esetben azt eredményezi, hogy az érvek egymás mellett és korántsem egymásra épülve hangoznak el.

…maga az összezártság a teszt, az európaiságnak nevezett emberségesség tesztje.

Miközben a vérmes szerelmi háromszögek vagy inkább négyszögek egy politikai geometria szabályrendszerébe illeszkednek, szellemességük és már-már kaszinóba illő pókertechnikájuk Molnár Ferenc polgári vígjátékainak világát idézik, de éppen mert parvenük játsszák, egymással és egymás ellen vívott csatáik – éppen az alakok első-generációs kisszerűsége miatt – mai államférfiúink és álomnőik szókimondó bohóctréfáivá silányulnak.

TARTALOMJEGYZÉK

Egy kortárs darabot ritkán akar a rendező más korba helyezni vagy szóról szóra átírni, míg a klasszikusokkal kapcsolatban szinte ez az első gondolat: hogyan írjuk át, illetve mikor játszódjon?

Mi a fordító feladata, ha megváltozik a világ ahhoz képest, mint amilyen társadalmi, erkölcsi környezetben a mű született? Kell, szabad a fordítónak értelmeznie a művet? Erről beszélgettünk az Isteni színjáték és több Shakespeare-darab „újrafordítójával”.

…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?

A táncalkotások létmódja ez az állandó változás, módosulás, hiszen a tánctechnika és a színházi kontextus folytonos alakulása lehetetlenné teszi a változatlanságot.

Szabó-Székely Ármin jól dramatizált szövege és a meghökkentő betétdalok ellenére sem lesz radikális az újragondolás. Nóra és Helmer csúcsjelenetében a túlzó gesztusok elmaszkolják az érzéseket, és ez is a polgári szobaszínházat idézi.

Amit „cserébe” kapunk, az a tömörre húzott, minimális dramaturgiai változtatásokkal élő, „tiszta” ibseni szövegre való rácsodálkozás élménye. Jeles nagyító alá vesz minden írói instrukciót, közlendőt és három pontot, ami elsőre a mű kifigurázásnak tűnhet, ám sokkal inkább a dráma működésére és pszichorealista kidolgozottságára, azaz a kanonikus szöveg „vitathatatlan” értékeire mutat rá.

…a rendezés, akárcsak a címszereplő megformálása, izgalmas: abból indul ki, hogy Don Juanhoz egyenesen képtelenség vonzódni. Hajduk Károly alakításában üres, ordenáré ficsúrt látunk, testhez simuló halványzöld, virágmintás ruhában, ezen felül egy szál önérzetben.