Balázs Zoltánnál nem a címszereplő áll a Nemzeti Színház előadásának középpontjában, hanem Bosola, az eszközember.
Egy ideje tartja magát a hír, hogy anyagi természetű problémák miatt akár veszélybe is kerülhet a Pintér Béla és Társulata (PBT) működése.
Az előadás elején Dresch Mihály, a kitűnő muzsikus felolvassa a Babits-verset. Keresetlen produkciója közben megdöbbent a felismerés: az Esti kérdés még ilyen rosszul olvasva is jó.
A város, az utcák, a házak, még Mózes, a város egyetlen kutyája is krétával van megrajzolva (az ugatása azonban messzire hallatszik).
Lajos Sándor adaptációja egyszerű programot követ célszerűen: harmincvalahány villámjelenetbe emeli át az anyag drámaibb, sűrítésre alkalmas mozzanatait.
A légy létkérdéseket vet fel Knutnek, mert Knut önmagára vonatkoztatja a neki feltett kérdést: hogy a fenébe tud így kapaszkodni?
A lendületes és szórakoztató produkció tömör, sarkos, gunyoros és némiképp talán leegyszerűsített interpretációját adja a darabnak.
Feldmár András azt mondta a Laborhotelt követően, hogy ez „kegyetlen színház”, ahol figyelmen kívül hagyják a másokban előidézett sokkot.
Az eddig menthetetlenül hiányzó barokk opera sziporkázó diadallal futott be az Andrássy útra.
