Hosszú út vezetett a tájoló népszínháztól a mai művészszínházig.
H.M. Hratchett (aki mögött Hársing Hilda rejtőzködik leplezetlenül): Bevezetés A parkba, avagy A Midsummer Night’s Fantasy
Irodalmi fantasy Botho Strauss színpadifantasyjáról
Valahol nagyon-nagyon távol, egy teljesen ismeretlen és meglehetősen érdektelen dimenziórengetegben, a leggöröngyösebb asztrális létsíkok kereszteződésének egyik sötét kátyújában, melyet mindössze egyetlen vakítóan fényes robbanócsillag lángszökőkútja perzsel, ahol a hidegszépségű meteoritködök függönye cafatokká hasadt, ott tűnik fel a hatalmas pörgő-forgó, süvítve száguldó Világgolyó. Az asztrofilozófusok hipotézise szerint egy A’Tlas nevű gigászi atléta repítette le valamikor még…
Efezusban a szex az élet mozgatórugója: azért gyűlt össze ennyi ember a színpadon, hogy a kilencvenedik percre nagyjából mindenki meglegyen mindenkinek.
Képek alakulnak, kidolgozott kompozíciók születnek a mély színekben játszó operafólia kozmikus tágasságot sugárzó hátterével.
Oly nagy, értékes és egyedülálló anyagot ragad meg ez a darab, hogy a másfél óra kevésnek, kissé felületesnek tűnik.
A családdráma hibátlan szerkezete azt hazudja: a műfaj még él.
Koltai Tamás: Alacsonyan szállnak a déjavu-k
A kulcs - Kecskeméti Katona József Színház, Kelemen László Kamaraszínház
Kicsit az átlagvígjáték felé hajlik a dolog, de így is működik.
Ördögi koreográfusi ötlet káprázatos megvalósításának vagyok tanúja.
A néző valószínűleg részleteiben éli meg az előadást; váltakozó színvonalú, a körbejárt kérdésekhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó jelenetek sorát látja.
Nem kell beleírni mindenféle zagyvaságot – szögezi le a férfi a családi irodalmi vitát lezárva.
