Napról napra

„A díj kiosztásának módját nem tartottuk kőbe vésett szabályrendszernek, sokkal inkább a folyton változó produkciós körülményekhez igazítottuk. Az elmúlt évek drasztikus forráscsökkentései igencsak megnehezítették az általunk elismerni kívánt, esztétikai értelemben kockázatvállaló előadások létrehozását és továbbjátszását, következésképp a kuratórium munkáját is. Ezért 2023-ban úgy döntöttünk, hogy ilyen feltételek mellett a Halász Péter-díjat csak kétévente adjuk ki.”

„Szárnypróbálgatás és állásfoglalás” – aposztrofálta az újonnan megalakult Budapesti Független Operaszínház Édenkert – Underground operák című, debütáló produkcióját. Az öndefiníció helytálló: az állásfoglalás mibenléte már a program alapján is egyértelműnek tetszett, a szárnypróbálgatás érzete pedig végig áthatja a bő órás, kétségkívül szórakoztató és színvonalas előadást.

Lajter Márkó Ernesztó világának egyik határa egy otthonos falusi focipálya, másik a kőszínház patinás intézménye. S bár a kettő közt egyenesebb az út, mint gondolnánk, mégsem lehetett sérülések nélkül végigmenni rajta. A Szakadás című monodráma kicsit interaktívan, kicsit janežiči stílusban, kicsit Purosz Leonidasz humorával megfűszerezve kalauzol végig minket a folyamaton, amelynek végén színészünk újra igent […]

„Beszámolóm fő témája a Tóték című előadás, mivel úgy vélem, ez volt a miniévad legösszetettebb produkciója. Ezt megelőzően néhány mondat erejéig reflektálok a fent említett két kísérő eseményre is, amelyeket tematikájuk miatt tartottam érdekesnek: a TESZT jövője jó ideje bizonytalan volt, a nemzeti kisebbségek színházairól pedig nagyon ritkán esik szó szakmai berkekben.”

Fehér András a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zsótér Sándor tanítványaként szerzett színművész diplomát 2019-ben. Színészként, zeneszerzőként, videoartistként ismeri a színházi közeg, bár egyetemi évei óta rendez is; többek közt Sarah Kane Cleansed című drámáját állította színpadra egyetemi társaival. Szerzői munkái azóta a narrativitás küszöbén születnek. Folyam[] című színházi kísérletének következő darabját május 23-án a Stúdió […]

Gryllus Dorka legújabb rendezése belső monológot hangosít ki. Anne Haug szövege, a Csak jöttem szólni, hogy megyek egy olyan nő perspektívájába enged betekintést, akit intenzíven foglalkoztat a múltfeldolgozás (ahogy az a színlapon is megjelenik a „Mi lett volna, ha…?” kezdetű kérdésekkel), valamint a jelen kihívásai.

Az elmúlt hónapban két nagyszabású fórumon gyűltek össze 1989 után született színházi alkotók és hallgatók, hogy területük strukturális lehetőségeit megvitassák. A fórumok szervezői azzal keresték meg a szerkesztőségünket, hogy biztosítsunk platformot a közlemény első megjelenéséhez, amelyet három nap alatt több mint kétszáz alkotó írt alá. A szöveget változtatás nélkül, aláírásokkal együtt jelentetjük meg. Újraközlése csak […]

A politikai tartalmú és progresszív szemléletű előadásairól híres ljubljanai Mladinsko Színház kétévente teret ad a találkozásoknak. A színházi showcase keretein belül műhelymunkára hívja több ország színművészeti egyetemeinek hallgatóit, ezzel örökítve tovább az őket működtető színházi szemléletet. Gondolkodásra sarkall, provokál, kirángat magunkból – mert most ez a színház feladata.

A 62. Hangosítóban a Gen Z Lab and Conference címmel, tavaly nyáron megrendezett ifjúsági táborról esik szó, amit az Örkény Színház kezdeményezésére, az Örkény, a Katona, a Radnóti, a Trafó és a Vígszínház ifjúsági alkotóműhelyeinek tagjai számára szerveztek Budapesten. A résztvevőket közös kérdésfelvetésre invitálták: kié a politika, kié a színház?

Sereglei András színész, rendező, drámapedagógus és Regős Simon színész, a Sirokkó Szövetkezet rendezője arról beszélgettek, hogy a drámapedagógia, illetve a független színház perspektívájából milyen dilemmái vannak a szakmai generációváltásnak. A Távbeszélőben alkotókat, színházi embereket kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, lejegyezte, szerkesztette: Proics Lilla.

Több mint egy éve zajlik az a jelentős, átfogó munka, amely a független előadóművészet támogatásának és működtetésének kereteit gondolja szakszerűen újra, és tesz javaslatot a 2010 óta folyamatosan nehezített terepen alkotó művészek, társulatok, szervezetek, vagyis a magyar előadóművészeti színtér függetlennek nevezett, a szakma egésze számára létfontosságú szereppel bíró részének megszervezésére.

Aligha vádolható azzal a szombathelyi Weöres Sándor Színház, hogy nézőit napjaink valóságából kiragadva kívánná szórakoztatni. Az idei bemutatók más eszközökkel és más szempontokból ugyan, de határozottan reflektálnak arra a világra, amely körülvesz bennünket. A két legutóbbi premier talán a két szélső pólust jelenti: a Vadászjelenetek a határ mellett a lehető legdirektebb módon, míg a Tisztítótűz […]