Talán a kényszeresség teszi (Lukács Levente és Rácz Réka után szabadon: I do have OCD), hogy hiába is nehéz, ha nem lehetetlen közös nevező alá vonni az Under500 minifesztivál előadásait és workinprogress-bemutatóit, én azért megpróbáltam. Persze többnyire csak szörnyű általánosításokat tudtam listába szedni, például hogy informálisak, van bennük valami furcsa közvetlenség és/vagy közösségi szellem; hogy…
Az Anya, a Jézus és a Lovag – van legalább két olyan szó, ami egy asszociációs játékban biztosan nem jutna eszünkbe erről a három szereplőről. Ez a két szó az EU és a neoliberalizmus.
A produkció (…) zavarba hozza nézőjét két dologgal is: egyrészt a szexualitás explicit ábrázolásával, másrészt a történet kivehetetlenségével, az alkotói szándék kiismerhetetlenségével.
Ezek az előadások nem csak a kollektív alkotófolyamattal, de nyilvánosságot kereső, arra reflektáló attitűddel és olyan formákkal kísérleteznek, amelyek akár a hazai intézményeket, illetve közönséget is az ökológiai tudatosság felé terelhetik.
A horvát közönség az előadás tartalmában felismerte személyes, lokális tragédiáját. Maga az író figyelmeztet, hogy az elvarratlan szálak és az elfojtott indulatok sajnos csak olajat önthetnek a tűzre, ami újabb konfliktusok kirobbanásához vezet. Az Egyesült Királyságban a közönség a mű nemzetköziségét, univerzalitását díjazta.
Három köztéri performansz a Placcc kínálatából: Thury Zita klímaváltozási és fenntarthatósági kontaktrevüje a főváros egyik legrondább terén, Horváth Brigitta szépségügyi butoh-ja egy gyomoktól felvert józsefvárosi tűzfal tövében, valamint Mészáros Máté zavart vidámsággal vonulós „tömegtornájal” a Millenáris és a Mechwart tér között.
Az elmúlt, COVID–19 sújtotta időszakban a magány, az elszigeteltség, a hiány a társadalmunk közös élettapasztalatává nőtte ki magát. Ennek következtében nem ér minket meglepetésként, hogy ez a közös kapcsolódási pont meghatározó befolyással bír jelenünk művészeti alkotásaira, köztük a színházi előadások formanyelvére (pl. TÁP Színház: Alatta-felette: B@szatlanul… avagy Hiányainak, Most és Örökkön – magány: szex, munka,…
Leonard Bernstein zenéje a Dóm téri éjszakában nem cseng-bong, inkább éles és fenyegetőn fémes, Silló István távolból vezényelt tempói mára nyitánytól előrevetítik a tragédiát. Az Alföldi Róbert rendezte West Side Story eszközeit tekintve szikár, sallangmentes, hangvételében pedig keserű, kiábrándult és reményvesztett. Ez a világ annyira brutális és nyers, hogy mindent és mindenkit, akarva-akaratlanul, a maga…
A Raszputyin című előadástól ne várjuk jó és rossz, fény és sötét világformáló erejének művészi fantáziával színre vitt, sokkolóan kirobbanó erejű megjelenítését, de még csak szappanopera-szintű katarzist se vizionáljunk.
Lemásoltam a házidat, de nyugi, egy kicsit változtattam rajta. A Városmajori Szabadtéri Színpadon két előadás volt látható az Orlai Produkciótól, egy sikeres régebbi és egy friss bemutató. Két külön előadás, de mind a kettő esetében Broadway-t járt vígjáték az alapanyag. Mindkettőben Hernádi Judit és Kern András játsszák a főszerepeket. Mindkettő témája a költözés, a szerelem…
