Napról napra

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Embrace and Connect tematikájú világkongresszusának megnyitó beszéde. Elhangzott 2024. szeptember 19-én Antwerpenben.

A jogászból népszerű íróvá, azon belül didaktikus szerkezetű drámák szerzőjévé vált Ferdinand von Schirach immár harmadszor bűvöli el egyszerűségében hatásos dramaturgiájával a magyar színházlátogatók kedélyét. Ezúttal a legkevésbé érdekes módon.

Kész csoda, hogy 1984-ben, mellesleg éppen 40 éve, a romániai államszocialista-nacionalista személyi diktatúra csúcsidejében, amikor inkább elvettek, mint adtak, inkább romboltak, mint építettek, és a lakosság életébe színt csak a húsvéti tojások különböző színeiben pompázó Dacia személygépkocsik hoztak (ha épp volt hozzájuk benzin), létrejöhetett Gyergyószentmiklóson egy kísérleti színház, akkor még „Figura Kísérleti Színház” néven, Bocsárdi […]

Gyakran előfordul, hogy egy színházi előadás a szereplők nyílt színi jelenlétével kezdődik. Ilyenkor általában az az eljárás, hogy a közönséget a szokottnál később engedik be a nézőtérre. Mondjuk 18.55-ig ott tömörülünk a bejáratnál. Néha azonban a színészek korán elfoglalják pozíciójukat, mi kényelmesen bemehetünk, s közösen várjuk a kezdési időt a helyünkön. Ők némán, mozdulatlanul, mi […]

Színházi szerzőből, rendezőből lett sikeres sorozatíró, most pedig újra színházi ember – ahogy mondja: idénymunkás. Tasnádi István az írói és rendezői praxisról, a kortárs dráma jelenéről, és a független színjátszás kis olvadó jégtábláiról.

A Szegedi Nemzeti Színház két őszi bemutatója első látásra mind műfaját, mind vélhető célját tekintve távol áll egymástól – mégsem nehéz hasonlóságokat találni köztük. Mindkettő szöveg- és színészcentrikus előadás – még ha az alapművek szövegéhez való viszonyuk eltérő is. És mindkettőben kulcsszerepet játszik az átváltozás. Igaz, az átváltozás gyökeresen más irányú a két esetben. Eliza, […]

Beszámolóm második részében azokról az előadásokról fogok beszélni, amelyek igazán különlegessé teszik ezt a fesztivált. A tradicionális színházi keretek elmozdítása-lebontása, az esztétikai kockázatvállalás, az ismeretlen terepek meghódítása: a Desiré visszajáró közönsége alighanem évről évre ezt keresi a felkínált programban. Ugyanakkor persze ez sem feltétlenül áll mindegyik délszláv produkcióra.

Tizenhatodik éve rendezi meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház a Desiré Fesztivált, és ez akkor sem volna kis szó, ha nem a legbátrabb és legformabontóbb fesztiválról beszélnénk, amely a magyar színházba becsatornázza a posztjugoszláv színház felől érkező legbátrabb és legformabontóbb impulzusokat. Hogy aztán a magyar színház hogyan és milyen mértékben él ezzel a lehetőséggel, az […]

Az igazgatót leváltják, a társulatot szélnek eresztik, a hatalom embere rossz színházat csinál. Mefisztólandben mégsem az a legszörnyűbb, ahogy a kultúrát bekebelezi a politikai túlerő, hanem az, hogy minden erre adott reakció nevetségesnek és hamisnak tűnik.

Kérjük, értékelje egy 1-től 10-ig terjedő skálán, hogy mennyire ért egyet az alábbi állításokkal! A.) A NER-eseknek is van lelke. B.) Az LMBTQIA+ emberek is lehetnek igazi rohadékok.

Az 55. Hangosítóban bábszínházi alkotók beszélnek az aktuális bábművészeti trendekről és arról, hogy mitől nevezhető bábszínháznak a bábszínház. A vendégek: Fodor Orsolya bábrendező, Gimesi Dóra, a Budapest Bábszínház irodalmi vezetője, Lázár Helga bábrendező-előadó, valamint Markó Róbert, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója. A moderátor Gócza Anita.

Ladjánszki Márta 30/50 elnevezésű, egész éven át tartó eseménysorozata a táncos-alkotó szakmai életpályájának és életkorának kettős jubileumához tűzött mementó. Ennek kiemelt állomása volt egy négyrészes szólóest és a Széki Luca újrajátszása a Trafóban.