Napról napra

Beszámolóm második részében azokról az előadásokról fogok beszélni, amelyek igazán különlegessé teszik ezt a fesztivált. A tradicionális színházi keretek elmozdítása-lebontása, az esztétikai kockázatvállalás, az ismeretlen terepek meghódítása: a Desiré visszajáró közönsége alighanem évről évre ezt keresi a felkínált programban. Ugyanakkor persze ez sem feltétlenül áll mindegyik délszláv produkcióra.

Tizenhatodik éve rendezi meg a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház a Desiré Fesztivált, és ez akkor sem volna kis szó, ha nem a legbátrabb és legformabontóbb fesztiválról beszélnénk, amely a magyar színházba becsatornázza a posztjugoszláv színház felől érkező legbátrabb és legformabontóbb impulzusokat. Hogy aztán a magyar színház hogyan és milyen mértékben él ezzel a lehetőséggel, az […]

Az igazgatót leváltják, a társulatot szélnek eresztik, a hatalom embere rossz színházat csinál. Mefisztólandben mégsem az a legszörnyűbb, ahogy a kultúrát bekebelezi a politikai túlerő, hanem az, hogy minden erre adott reakció nevetségesnek és hamisnak tűnik.

Kérjük, értékelje egy 1-től 10-ig terjedő skálán, hogy mennyire ért egyet az alábbi állításokkal! A.) A NER-eseknek is van lelke. B.) Az LMBTQIA+ emberek is lehetnek igazi rohadékok.

Az 55. Hangosítóban bábszínházi alkotók beszélnek az aktuális bábművészeti trendekről és arról, hogy mitől nevezhető bábszínháznak a bábszínház. A vendégek: Fodor Orsolya bábrendező, Gimesi Dóra, a Budapest Bábszínház irodalmi vezetője, Lázár Helga bábrendező-előadó, valamint Markó Róbert, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója. A moderátor Gócza Anita.

Ladjánszki Márta 30/50 elnevezésű, egész éven át tartó eseménysorozata a táncos-alkotó szakmai életpályájának és életkorának kettős jubileumához tűzött mementó. Ennek kiemelt állomása volt egy négyrészes szólóest és a Széki Luca újrajátszása a Trafóban.

Sok és tartalmas információt közöl a színlap Lev Birinszkijről és a Bolondok táncáról, a szerző életéről, sikeréről és hányattatásairól, a komédia hátteréről, tartalmáról és bemutatóiról. Aki soha nem olvasta és nem is látta a darabot, az is megállapíthatja a leírtakból, hogy igencsak zsúfolt művel találkozhat. Sok a szereplő, gazdag a cselekmény, szinte minden pillanatban történik […]

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline-je az utóbbi évtizedekben sokszor színre került Magyarországon. Gondolhatunk a Krétakör 2005-ös bemutatójára vagy Alföldi Róbert rendezésére a Centrál Színházból (2019), de többször láthattuk az utóbbi években a fővároson kívül is. A népszerűség érthető: a nagyvárosi forgatagban két fiatal keresi az útját, önmagát és a boldogságot talán egymásban, talán nem, […]

Egy trónféltő morális aggodalmából indul ki Schiller Stuart Mária című darabja, amely már az első perctől lehetséges drámai végként tekint a címszereplő kivégzésére. Sándor Júlia dramaturg és Nagy Péter István rendező szövegkönyve a Kálnoky László-féle fordítást vette alapul, meghúzta és sokkal erőteljesebben hangsúlyozta és mélyítette el a történet társadalomlélektani oldalát, azaz: a két hatalmi pozícióban […]

Van úgy, hogy az ember nehezen szólal meg egy előadás után, mert az akkora hatással van rá. De az is előfordul, hogy a szótlanság oka éppen a hatás hiánya.

Aki az utóbbi néhány évet Magyarországon, és nem mindentől elzárva egy kő alatt töltötte, tudja mennyire rossz helyzetben vannak a független színházak. És aki ezt tudja, azt is tudja, hogy az állam számolatlanul önti a pénzt a neki tetsző és hozzá lojális kulturális intézményekbe, míg a függetleneket, köztük sok évtizedes szakmai múltra visszatekintő társulatokat, egy […]

A színpad lépcsőzetes elrendezésű a Jánossy Lajos regényéből készült adaptációban. Eleinte úgy tűnik, generációs felosztása van a térnek: az alsó rész a kamaszkorból kilábaló főhősé, Pálfy Andrisé, a következő szint a szülőké, az azt követő pedig a Nagymamáé és a bejárónőé, Etelka nénié. Az alaphelyszín Kádár-kori viharvert polgári otthon, a múlt töredékeit őrző, a puhuló […]