Napról napra

Két közösségi színházi előadás: az egyik a pályaelhagyó, pontosabban a státusztörvény után (vagy ellenére) is pályán maradó pedagógusok helyzetét világítja meg, a másik a kivándorlásról, a külföldön való boldogulásról szól. Az alkotók között van átfedés, segítették egymás munkáját. A résztvevők pedig a műfajnak megfelelően kívülről érkeznek a színházba, hogy ott sorsukról, traumáikról, érzelmeikről beszéljenek a […]

A Rimini Protokoll évtizedek óta a színház határait kereső-feszegető előadásairól, projektjeiről, formátumairól ismert. A nézőkben gyakran felmerül a kérdés munkáikat látva: színház ez? A jelen és közelmúlt riminis projektjeinek elemzésén keresztül azt szeretném bemutatni, merre is tart manapság az egyik legkísérletezőbb német dokumentumszínházi társulat, és rajta keresztül: merre is tart(hat) majd a színház.

Az Európa házhoz megy számomra egy kirándulással kezdődött. Kellemes felvezetésnek bizonyult felkutatni a második kerületi családi ház címét, ahol ezt az estéről estére más otthonban helyet kapó előadást láthattam (ha egyáltalán a „látás” megfelelő kifejezés ebben az esetben). Egy filctollal rajzolt, sematikus Európa-térképpel borított asztal fogadott minket, ezt ültük körbe a játék során. Az már […]

Mellékszereplőket főhőssé előléptetni kedvelt eljárás az irodalom- és filmtörténetben. Rosencrantz és Guildenstern halott, Médea gyermekei, Lady Macbeth, Demóna… Margaret Atwood, kanadai írónő, feminista aktivista A szolgálólány meséje népszerű regény szerzője szintén beállt e sorba, amikor górcső alá vette az Odüsszeiából ismert Pénelopeia alakját. Susan Sontag amerikai írónő és emberi jogi aktivista pedig egy amerikai naplóíró, […]

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a következő szezonban ünnepli 80. évadját, ennek részeként, vagy ha úgy tetszik, előjátékaként született a társulat névadójának szellemét megidéző előadás. Tompa Miklós a köztudatban leginkább a Székely Színház alapítójaként él, de nemcsak színházszervezőként, hanem rendezőként és teoretikusként is a magyar színházművészet jelentős személyisége volt. Amiről szerencsére nemcsak színháztörténeti munkák tanúskodnak, de […]

Kárpáti Péter, az író-rendező-színész valahol a játék- és a nézőtér ingoványos határán, padok és székek rengetege között áll, és szépen tagolt, költői igényű mondatokba foglalva elmeséli az előadás létrejöttének előzményeit.

Harminc éve ismerem Mezei Kingát és kísérem figyelemmel pályafutását. Érthető hát, hogy hívásának nem tudtam ellenállni, és elmentem Zentára, ahol az ottani kis társulat négy nap alatt eljátszotta az évad hat, műsoron lévő előadását. Mezei alig másfél éve vette át a Zentai Magyar Kamaraszínház művészeti vezetését. Az első átmeneti évadban az előző direkció és az […]

Az 52. Hangosító témája az idei Wiener Festwochen, mely az egyik legnagyobb európai színházi fesztivál. A 2024-es programsorozatot kiemelt figyelem övezte, már csak azért is, mert idén mutatkozott be a fesztivál új művészeti vezetője, Milo Rau, aki már nevében is radikális változásokat ígért. És valóban, megjelent néhány teljesen új programelem, a Wiener Festwochent átnevezték szabad […]

Meglehetősen sűrű volt az idei Bánkitó színházi és performansz programja. Benne rengeteg koncerttel, workshoppal, kerekasztallal és közös alkotási lehetőséggel. Az egyre szűkösebb anyagi feltételek mellett (amelyek elsősorban a színházra használható tereken és idősávokon érződhettek) a kínálat – az azt immár negyedik éve válogató Zsigó Anna elmondása szerint – ebben az évben először két komponensű volt: […]

Nem emlékszem, mikor láttam utoljára olyan előadást, amelyet egy közszereplő írt volna saját magáról. Karsai Dániel közszereplővé vált a szememben (jogilag bizonyára nem az), de nyilvános szereplővé mindenképp előlépett. Akárhogyan is, a köz szolgálatában állt ügyével. Testével, jogi küzdelmével, betegségével és főleg azzal az attitűddel, ahogy ezen az úton halad. Két alkotótárs, Szenteczki Zita és […]

Különös, álomszerű, mitikus rétegeket mozgat a szöveg, az irracionális gyermeki gondolkodás logikáját követő, meglepő humorral.

Úgy tűnhet, és van is benne igazság, hogy a magyarországi bábszínház jelenét nagyrészt még mindig egy már-már klasszikusnak mondható hármas határozza meg: meséket adaptál színpadra, a különféle bábtechnikák alkalmazását általában lenyűgöző – ennyiben az előbbieket akaratlanul is háttérbe szorító – élőszínészi játékkal egészíti ki, és alapvetően a gyerek korosztályt célozza meg. Ugyanakkor egyre harsányabban ötlik […]