Világosító: Ki szavatol az „egyenszilárdságú minőségért”?

Operaházi helyzetfelmérés és esélylatolgató

Bár minden ellenkező híreszteléssel szemben nem először fordul elő, hogy ilyen sokan pályáznak a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára, azért igazán figyelemreméltó az idei tömeges részvétel, a mindösszesen tíz kihívó – Ókovács Szilveszterrel szemben. Mi történt a jelenlegi főigazgató politikai és szakmai támogatottságával? Hogyan értékelhető mindaz, ami 2011 óta, az Ókovács-éra tizenkét éve során az…

Gabnai Katalin: A gonosz prédája

A katona története – Ramuz és Stravinsky művének újragondolt előadása a Trafóban

Mindössze két alkalommal lehetett látni a Trafóban a produkciót, de már tudjuk, nagy kár lenne, ha soha többé nem találkozhatnánk vele. Mindeközben az sem lenne csoda, ha ennek a Stravinsky-műnek hamarosan egy újabb bemutatója is lenne, annyira benne van a levegőben mindaz, ami belőle árad.

Útitársak

Szerzői lapemlékezet 9.: Török Ákos, Ugrai István

Megszámoltuk: 1494 szerzője volt a Színház folyóiratnak 55 év alatt. Brutálisan nagy szám, magunk sem hittük volna, hogy a folyóirat körül évtizedek alatt felgyülemlett szellemi kör ilyen hatalmas. Ennek fényében máris elenyészőnek tűnik az a több mint két tucat szerzői lapemlékezet, amellyel a Színház nyomtatott kiadását honlapunkon is elbúcsúztatjuk, párhuzamosan az utolsó, szintén a folyóirat…

Dézsi Fruzsina: Kiinni magunkból a jövőt

Kivilágos kivirradtig – Weöres Sándor Színház, Szombathely

A szombathelyi Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtigja nem elsősorban a jelen aktuálpolitikai parabolája, sokkal inkább a megkövesedett – és persze sokat hivatkozott – múltról, a végnapjait élő dzsentriségről készített éles és halálos pillanatfelvétel. A kép szépsége a szemérmetlen nyíltság és a váratlan visszahúzódások játékában rejlik: már tisztán látni, hogy itt a vég – és nem…

Dögei Mátyás: Szembenézések Sepsiszentgyörgyön

Beszámoló az V. Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál első moduljáról

Hogyan tud érvényes maradni a színház 2023-ban? Milyen akadályokkal kell megküzdenie, és ezek legyűréséhez milyen formai újításokra van szükség? Ezekkel a kérdésekkel szándékozott foglalkozni a sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál, mely 2023-ban maga is új formát kapott: a szokásos, közel kéthetes előadásdömping helyett ezúttal három rövidebb modulban kerül megszervezésre. Az első március végén zajlott le,…

Fancsali Kinga: Befejezni sosem, csak abbahagyni lehet

Premierek a NEXTFESZTEN – Trafó / Fischer Balázs – Mohácsi András – Szántusz Noya Noémi és a Jurányi rajz- és festőiskola valamennyi tagja: Mert olyan uncsi lenne nélkülem & Illés Haibo – Melykó Richárd: STILL PLAYBACK

A NEXTFESZT színházi fesztivált idén márciusban negyedszerre rendezte meg a Trafó: négy napon keresztül független fiatal művészek vették birtokba az épület minden zugát. Az előbemutatók és utánjátszások között két premier is szerepelt a programban, két performansz.

Összeérnek a dolgok

Spolarics Andreával Marton Éva beszélgetett

„Kiborít a monotonitás és az egysíkúság a színészetben is” – mondja Spolarics Andrea. Erős karakter erős színpadi jelenléttel. Nem lehet nem figyelni rá. Fontos számára a színházcsinálás, fontos befolyással lenni rá. Évek óta a Budaörsi Latinovits Színház tagja, ahol a közelmúltban mutatták be Zsótér Sándor rendezésében a Kurázsi és gyerekeit, amelyben a címszereplőt, K. mamát…

Czabala Zsófia: Mi a véleményed?

Túlságosan vékony falak – Trafó

A technika és a digitalizáció már bekúszott a színház falai közé. Az alkotók előszeretettel használnak kamerákat, vetítéseket és más technológiai bravúrt. De mi történik akkor, ha az internet és a közösségi média világa nemcsak egy plusz jelrendszer, hanem birtokba veszi a színpadot?

Megyeri Léna: A kiábrándultság köde

Botis Seva / Far From The Norm: BLKDOG – Trafó

A BLKDOG letisztult, mégis gazdag szimbólumrendszerrel dolgozik, és akkor tud a legkevésbé hatást elérni, amikor a legdirektebb.

Somorjai Réka: Ez még nem a vége

Bartis Attila–Mikó Csaba: A vége – Radnóti Színház

Börtönrácsok párhuzamosaira emlékeztető fénycsíkok előtt jelenik meg a színpadon Gagarin, az első ember a világűrben. 1961-et írunk. A portréábrázolás tulajdonképpen Istentől eredeztethető. A csillagos eget érdemes fotózni, ahol Gagarin is jár, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor bukkan fel valamelyik bolygó mögött a Mindenható.