Napról napra

Kész csoda, hogy 1984-ben, mellesleg éppen 40 éve, a romániai államszocialista-nacionalista személyi diktatúra csúcsidejében, amikor inkább elvettek, mint adtak, inkább romboltak, mint építettek, és a lakosság életébe színt csak a húsvéti tojások különböző színeiben pompázó Dacia személygépkocsik hoztak (ha épp volt hozzájuk benzin), létrejöhetett Gyergyószentmiklóson egy kísérleti színház, akkor még „Figura Kísérleti Színház” néven, Bocsárdi […]

Ebben a luxusra hajazó miliőben ugyanis az utánzás a legfontosabb cselekedet, a karaokézás a legművészibb megnyilvánulás, a szelfizés a legizgalmasabb időtöltés, és a „baráti körben” csakis a házilag gyártott kifutón lehet bemutatni az extravagáns ruhatár legújabb darabjait.

Székely 1988-ban a Katonában, Ascher 1991-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban, Zsámbéki 2011-ben ugyancsak a Katonában állította színpadra A mizantrópot.

Lehet, hogy túlbecsültük a sorok között olvasás – a szöveg alatti áthallás – szolidaritásképző erejét?

Az árnyalatok hiánya, az egyetlen pontba sűrített mondanivaló koncentrált közlése a hibája tulajdonképpen mindkét sepsiszentgyörgyi produkciónak, és ez az oka annak, ha a közönség elfárad rajtuk.