Nem megszüntetni akartunk, hanem építkezni. Robi színházában egyébként is ez a kettősség van jelen; sok klasszikust rendez mai értelmezésben. Ez lett aztán a színházunkra is jellemző: klasszikus értékek kortárs nyelven.
Alföldi öt nemzeti színházas éve végül is a szó legigazabb és legmélyebb értelmében nemzeti év volt (ahogy Csáki könyvének alcíme is pontosan jelzi), azaz megmutatta, hogy a XXI. században mi lehet az ország első színházának nevében a „nemzeti” jelző értelme. Az Öt nemzeti év alcímű kötet bevallottan és felvállaltan szubjektív mű, ugyanakkor tényszerű krónika is, […]
Mert mi vagyunk a nép, és belőlünk áll a konvent, mi hallgatunk, és közülünk kiáltanak egyszer éljent, másszor haljont.
…véget ér a Nemzeti Színház Alföldi Róbert nevével fémjelzett korszaka.
Alföldi jól érzi, hogy a párhuzamok eleve kínálják magukat, nem kell rájuk tennie még egy lapáttal.
Állandó változásban vannak az emberi viszonyok is…
Mint a hányatott sorsú színház ritka, kegyelmi periódusaiban, színészóriások játszanak most együtt a Nemzeti színpadán.
A magyar arisztokrácia lesújtó ábrázolását könnyedén érthetjük a mai uraságokra is.
Folytonosan vitáznak egymással a cselekményszintek, s közben sajnos képletes beszédük össze is zavarodhat.
Az egymást likvidáló hatalmasok elődjeik bűneit ismétlik újra meg újra.
A Verdi-operánál a rendező idegensége izgalmas kudarcot hozott. A Francescánál a mélyebb megértés vagy a bátorság hiánya unalmas sikert.
Első osztályú építőelemekből rakott csalódás a Nemzeti Szent Johannája…
