Napról napra

Új tendenciák és új nevek a fesztiválon, és persze Kirill Szerebrennyikov A fekete barátja. Marina Davidovának idén sikerült eljutnia Európa talán legjelentősebb színházi seregszemléjére – az ő exkluzív beszámolója következik.

Míg a 2020-as kiadást lemondani kényszerültek,  idén júliusban Olivier Py fesztiváligazgató örömmel tudatta: az előadások kezdetét jelző trombiták ismét felharsanhatnak július 5-étől. A Covid-intézkedéseket beengedési rituálékkal bővítő fesztivál rekordlátogatottsággal, hamisítatlan mediterrán kavalkádként pulzált Avignonban.

Lenyűgöző színházi ambíció és színpadkép: két iránymutató előadás.

A nagy klasszikusok, mint Seneca, Racine vagy Molière előkelő helyen szerepeltek Avignonban. Darabjaik fénykorukat élik, lenyűgözve mind a közönséget, mind az alkotókat. A jól ismert tragédiák adaptálása kettős kihívást jelent a rendezők számára, ha egyrészt be akarják mutatni a tragédia monstruozitását, másrészt ha be akarnak indítani valamit az arisztotelészi katarzisból, amely színházi életenergiaként hatol be […]

A 72. Avignoni Fesztiválon két erős és katartikus előadás nem megszokott módon boncolgatja a világhoz és egymáshoz való viszonyunkat. Madeleine Louarn és Jean-François Auguste értelmi fogyatékosokkal színre vitt adaptációja képmutató társadalmunk tettetett részvételét vizsgálja az egyén nyugtalanító idegenségének kafkai légkörében, míg Milo Rau egy gyilkosságot feldolgozó radikális előadása a színházi mimézisre és a pusztítás banalitására […]

Az alkalmanként négy-öt óra időtartamú előadás igen nagy mértékben a közönség közreműködésére épült, a paradicsomba vezető létrán rítusok, víziók, akciók vittek feljebb és feljebb. A létrafokokon való előrejutás „között” a nézőknek lehetőségük nyílt a bekapcsolódásra, cselekvésre, véleménymondásra. Az előadásban sok volt a tömegjelenet, a meztelenség, a vitatkozás, és a produkció időként letartóztatásokba torkollott, mivel az […]