Archive of posts published in the tag: Az ember tragédiája

Imre Zoltán a Nemzeti Színház 2002-es Tragédia-előadásáról

A felújítás így nem csupán esztétikai kérdésként és színháztörténeti eseményként jelent meg, hanem politikai tettként is olvashatóvá vált.

FIATAL ŐSATYÁNK MEGFELELÉSI KÉNYSZERE

Kutszegi Csaba Szatory Dáviddal beszélget - SZÍNÉSZGONDOLATOK

…nagyon élvezem ezt a profi légkört.

Herczog Noémi: Két lábon járó

Az ember tragédiája - Nemzeti Színház - KRITIKA

…a megszokottnál is feketébb Alföldi Róbert Tragédia-rendezése.

Markó Róbert: “Kezdjétek el végtelen pályátokat”

Az ember tragédiája- Szombathelyi Weöres Sándor Színház - KRITIKA

A játszók ki-belépnek a vászon mögül és mögé, figyelemreméltó pontossággal idomulnak a vetített valósághoz…

Gerold László: Ádám vagyok. És te?

Az ember tragédiájáról

Mladenović koncepciójának kiindulópontja az, hogy az ember eleve jó, de élete során megromlik.

Urbán Balázs: Múlt és jelen

A bemutató alapvető problémája, hogy az az intellektuális feszültség, mely minden továbbit meghatározna, egyetlen pillanatra sem jön létre az Úr és Lucifer között.

Zappe László: Rejtvény és élmény

A zsámbéki Vidnyánszky-felújításokról

Vidnyánszky Attila színházi metaforái külön-külön megfejthetők, ám nem mutatnak egy irányba, nemigen fűzhetők föl egy gondolati szálra.