A Vígszínház egy parfümös hely, én viszont nem vagyok az a parfümös alkat.
…magától értetődő természetességgel hozzák színre a kanonizált klasszikus kortársi tartalmait…
…nem is úgy néztem az egyes előadásokat, hogy rögvest egy koncepcionális gondolatsor elemeivé tehessem őket.
Bagó Bertalan rendezésében Léni maga az örök Színésznő…
Lehet, hogy túlbecsültük a sorok között olvasás – a szöveg alatti áthallás – szolidaritásképző erejét?
Garaczi drámai nyelve mindig is jól működik a színpadon.
