Börtönrácsok párhuzamosaira emlékeztető fénycsíkok előtt jelenik meg a színpadon Gagarin, az első ember a világűrben. 1961-et írunk. A portréábrázolás tulajdonképpen Istentől eredeztethető. A csillagos eget érdemes fotózni, ahol Gagarin is jár, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor bukkan fel valamelyik bolygó mögött a Mindenható.
…a láthatóan eredményes művészi teljesítmény nyilvánvalóvá teszi, következetesen építkező társulatról van szó.
A nyugalom előadása azt a benyomást kelti a nézőben, hogy a marosvásárhelyi születésű Bartis Attila regényének színpadi adaptációja jó kezekbe került a Tompa Miklós Társulatnál.
A gondoskodásról, a törődésről, a feltétlen szeretetről szól Bartis darabja. Arról, ahogy a szerelmi háromszög két nőtagja magát teljesen feladva, gyűlölve szereti a férfit.
