Napról napra

Két magyar sztár, ha találkozik Feydeau színpadán.

Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).

Egyáltalán, szó sem esik magyar – cigány ellentétről…

Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.

A film a színházról a kameramozgásokkal és a színészi játékkal szakad le.

Ahogy a Béres Attila rendezte előadás is az, vagyis szép, emellett rendkívül őszinte és sallangmentes is, bár egy árnyalattal, és talán éppen a zene olykor tompító hatása miatt, visszafogottabb magánál a drámánál.

… a darab olyan silány és hamis, mint a magyar s külföldi telenovellák.