Ma este adják át a Trafóban a legjobb hazai kortárstánc-előadásért járó független szakmai díjat, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.
A megkérdezettek minimum három koreográfus-korosztály tagjai, akik alkotó- és kutatómunkájuk során mindannyian használják az improvizációt, a legtöbben kisebb-nagyobb mértékben az előadásaikban is. De vajon tényleg bármit szabad ilyenkor? Mikor és miért fixálják le az improvizált mozgásokat a koreográfusok? Mit ad hozzá az előadáshoz az improvizáció, és mik lehetnek a buktatói? Az improvizáció tényleg komolytalan –…
A lengyelországi Magyar Kulturális Évad keretén belül megvalósult kétnapos rendezvény három lengyel és három magyar kortárstánc-alkotónak adott lehetőséget a megmutatkozásra a MU Színházban. A hat produkció a 2017. októberi varsói bemutatót követően fél évvel érkezett Magyarországra.
Fuchs Lívia: Hímnem, nőnem
2 in 1 kritika: Timothy and the Things: Vadászat és Biczók-Dányi-Furulyás-Vadas: Tatiana / Trafó
A Tatiana óhatatlanul a Vadászat tükördarabjának tűnik, hiszen míg ott csak férfiak, ezen a bemutatón csak táncosnők léptek színre, méghozzá olyanok, akik saját maguk vállalták a koreográfus szerepét is.
Artner Szilvia Sisso: Kísértetek és kísérletek
2 in 1 kritika: Molnár Csaba: Watch Me Happening és Yaniv Cohen: You Look Like You
Egy sötét tónusú szóló a SÍN-ben meg egy interaktív táncmanipuláció az Open Fesztiválon. Mindegyik kortárs, a jelen lelki- és fizikai állapotokat kutatja síppal, dobbal, lábszárcsonttal – fizikailag és filozofikusan is.