Napról napra

Nem emlékszem, mikor láttam utoljára olyan előadást, amelyet egy közszereplő írt volna saját magáról. Karsai Dániel közszereplővé vált a szememben (jogilag bizonyára nem az), de nyilvános szereplővé mindenképp előlépett. Akárhogyan is, a köz szolgálatában állt ügyével. Testével, jogi küzdelmével, betegségével és főleg azzal az attitűddel, ahogy ezen az úton halad. Két alkotótárs, Szenteczki Zita és […]

Az első jelenet még egyenesen meleg romkomot ígér, jelzésértékű kormányrázogatás az autópálya videóháttere előtt, a coming outot évek óta halogató fiú hazaviszi a pasiját a családi rendezvényre, jöhet is a kalamajka. De ez szándékos megtévesztés, ők nem a főszereplők, a kapcsolatuk pedig csak csepp a (haha) tengerben. Bíró Bence darabja ugyanis egy jól bevált, sőt […]

A sci-fi nem egy gyakori műfaj a magyar színpadokon. Ha mégis megjelenik, általában színházi nevelés előadásokban, hogy a jelenünktől eltávolodva indítson beszélgetést olyan témákról, mint a klímakatasztrófa, menekültválság vagy háborús helyzetek.

Megrázó a k2 új bemutatója. A Rebelliseket a náci Németország elleni ellenállás ikonja, Sophie Scholl ihlette. Az előadást Iványi Gábor hajléktalanokat segítő Oltalom Karitatív Egyesületét nagy erőkkel megszálló NAV házkutatás másnapján láttam, két nappal az Ukrajnában azóta is zajló háború kirobbanása előtt. Írásom a megrázó brutalitások miatti bénultságból ocsúdó kritika.

Az előadásmód és a színpadról áradó játéköröm élménydús alkotási folyamatról árulkodik. A darabnak javára válik, hogy a társulatok, amelyek előveszik, az adott országhoz, városhoz és a mindenkori jelenhez igazítják a szöveget. Az előadásoknak pedig az tesz jót, ha vagy kitartanak Cărbunariunak a reáliát a nonszensszel vegyítő ábrázolásmódjánál, minél inkább kiaknázva a groteszk humor kínálta lehetőségeket, […]