Napról napra

Szokás naturalista életképnek mondani a Boldogtalanokat. Látszólag valóban az. Viszont, ha annak értelmezzük, azzal a drámát szűk karámba kényszerítjük. Nehéz feladat lenne megmondani, hogy Füst Milán drámája minek tekinthető: körül lehet írni, tudunk vele kapcsolatban (például valamiféle hiányállapotra utaló) jelzőket összegereblyézni, ám sok tekintetben csak a megérzéseinkre, az ösztöneinkre hagyatkozhatunk. A szereplők címben jelölt boldogtalanságának […]

Távoli, északon fekvő házban találjuk magunkat, ahol egy kiterjedt család és baráti társaság él együtt egy nemrég oda delegált kutatócsoport tagjaival. Ezt az alapból is bonyolult állapotot csak megnehezíti egy, a klímaváltozáson és pandémián alapuló folyamatos vészhelyzet.

A Tamási Áron Színház miniévadának négy prózai előadása közül három nagy színházi klasszikus. Brecht, Shakespeare, Labiche. Mégis mindegyik esetben a bevett szokástól merőben eltérő produkciókat látunk.

Az ember csak kapkodja a fejét, miközben Bodó Viktor új rendezésében szokás szerint elszabadul a pokol. Az Örkény Színház előadása éjsötét és abszurd drogmusicallé változtatja Shakespeare Szentivánéji álmát.

Minden értelemben megkerülhetetlen az előadás díszlete, a kastélyhoz vezető út, ami maga is kastély, többemeletes, a teljes színpadot betöltő labirintus-monstrum a valahová és sehová vezető lépcsőivel, járataival, zegzugaival. K-nak nincs más választása: valahogy be kell hatolnia, hogy bejárja, meghódítsa, maga alá gyűrje a könyörtelen vasszerkezetet (hogy milyen esélyekkel indul és végül ki kit gyűr maga […]

A kritikusdíj negyvenéves történetében eddig egyszer fordult elő olyan rendkívüli esemény, amely meghiúsította a díjazást: 1981-ben a politika szólt közbe. Akkoriban ugyanis minisztériumi jóváhagyás kellett a díjak kiadásához, és a tagok által a legjobb új magyar drámának megszavazott Halleluja, Kornis Mihály darabja nem ment át a cenzúrán. Ezért a kritikusok úgy döntöttek, hogy abban az […]

Fel sem kell mennie a függönynek, hogy felfogjuk, valami zavar van a rendszerben, sőt, el sem kell kezdődnie az előadásnak. Mikor az ügyelő szólítja a színészeket (de hát mi volna ez, ha nem már az előadás maga), sorolja a neveket, elhangzik Kókai Tünde neve egyszer, még egyszer, majd harmadszor és így tovább. Persze elég, ha […]

Érdekes pillanat volt, amikor az SZFE-t politikai alapon és méltatlanul támadók Schilling Árpád szövegére hivatkozva állították, hogy az egyetem rosszul működik. Történhetett ez azért is, mert Schilling valójában már évekkel ezelőtt papírra vetette a színházi képzéssel kapcsolatos gondolatait és kritikáit, emellett egy innovatív oktatási tervet is kidolgozott, amely a honlapján olvasható. A közelmúltban Bodó Viktor […]

Bodó Viktor felkérést kapott a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől egy 2021-ben induló színész osztály vezetésére. Mivel időközben megszűnt az egyetem autonómiája, Bodó és csapata – rajta kívül Gigor Attila, Rácz Attila és Szamosi Zsófia – nem indít osztályt, azonban színészképzéssel kapcsolatos terveiket szerették volna nyilvánosságra hozni. Ezt a programot közöljük most. 

Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja a magyar színház kísérletező, műfaji határokat átlépő hagyományának erősítése. A díj koncepciójának megfogalmazásakor a kurátorok számára fontos volt a kő- és független színház között hagyományosan tételezett határ figyelmen kívül hagyása, amely esztétikai értelemben gyakorta nehezen megragadható. Az […]

Már a cím és a bemutató előtti napokban nyilvánosságra került videórészlet alapján sejteni lehetett, hogy ez egy olyan előadás lesz, amelyről sokat fognak beszélni, és amely erősen meg fogja osztani a közönséget.

Magyar rendezők Bécsben: a Bodó Viktor rendezte Biedermann és a gyújtogatók, illetve a Márton Dávid koncepciója és rendezése alapján készült Nárcisz és Echo között formailag vagy tematikusan az égvilágon semmilyen közös pont nincs, látszólag csak a véletlen sodorta ebben a cikkben egymás mellé a két előadást.