Napról napra

Egy gyár hűvös, nyirkos öltözőjében kuksolunk úgy ötvenen. Szorongatjuk forró teáinkat, mikor hirtelen két idős úr feláll a sörpadról és beszélni kezd. Izgatottan, egymás szavába vágva hadarják, milyen volt egy életet ledolgozni az Armătura-gyárban[1]. „Az egyik legtermékenyebb, legkiválóbb műhely volt egész Kelet-Európában!” Szemük büszkén csillog, ahogy mesélik, miként vettek részt kollégáikkal a rendszerváltásban.