A 13. székelyudvarhelyi dráMA fesztiválon egyebek mellett két olyan előadást láttam, amelyek kérdésfelvetései, alkotói ambíciói egybecsengenek – ennek az oka nem egy véletlen mintázat, hanem Hatházi András, és kollégái, akikkel létrehozta ezeket.
A szentgyörgyiek kirakatszínházát a bevásárlóutca járdájára felépített kisebb tribünről nézzük, fülhallgatóval a fejünkön, pokrócokba burkolózva. Hideg az este, de az élmény melegít.
A tavalyi kényszerszünet után a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház idén megtartotta a dráMA Kortárs Színházi Találkozót.[1] Az előadások túlnyomó többsége múltidéző, -feldolgozó, -elemző tartalmú. Minden évben szerepelnek a romániai magyar színházak előadásain kívül román nyelvű társulatokéi is. Ez elméletben a világ legtermészetesebb dolga volna, mivel azonban a gyakorlatban nem az, fontos megemlíteni: a fesztivál lehetőséget…
ALBU ISTVÁN, KÁNYÁDI SZILÁRD és ZAKARIÁS ZALÁN az elmúlt egy-másfél év során vállalták el a három Hargita megyei színház igazgatói, illetve művészeti vezetői megbízatását. Mindhárman rendezők, mindhárman harmincas éveik közepén járnak, egyikük sem igazgatónak készült. Színházaik egy-egy óra autóútra vannak egymástól, a helyzetük mégis nagyon más. BOROS KINGA beszélgetett velük.
A fesztiválprogram korpusza nem egyetlen témára épül, ha mégis megpróbálnék ilyenket megnevezni, olyan univerzális témákat mondhatnék, mint ember és közösség, ember és társadalom, ember és hatalom, ember és magánya.
