Ugrai István, Zsedényi Balázs és Nyulassy Attila: Amiről nem beszélünk: cigányok a színházban
Vajon süket és vak a magyar színház, hogy nem veszi észre a témát, amely a földön hever?
Vajon süket és vak a magyar színház, hogy nem veszi észre a témát, amely a földön hever?
Most egy nagyon más ízlésű ember kapta meg a színházat, akivel én folyamatosan vitatkoztam az igazgatásom alatt.
Aki viszont hisz Blaskóban, annak nem tetszhet a Csizmadia-Olympia.
A megvalósult bemutató ízelítőt ad egy kevésbé cselekménydús, az alapműhöz kevésbé igazodó, valamivel nehezebben befogadható, de érdekfeszítő és egy közönségbarátabb verzióból…
Az egri és a komáromi társulat ugyanarra a következtetésre jutott: ez a történet nem végződhet hepienddel, a Csiky által megírt befejezés nem játszható.
…úgy hisznek a szerelem és a szeretett lény létezésében, mint Istenben, azaz a fizikai értelemben vett találkozás nélkül.
… mi lesz azokkal, akik nem látták a filmet, nem olvasták a regényt?
Az egriek előadása rendkívül rafinált módon számol a műfajjal kapcsolatos előítéleteinkkel és tradíciókkal.
Erdély eljutott a mélypontra, hősei egy lenti térben bóklásznak, amelyet nyugtalanító ketrecszerű vasalkalmatosság zár el a nézőktől…
A felszabadult és végignevetett este bizonyítja, hogy a modern közösségi terekbe befurakodó elektronikus kistestvér jelensége mindenképpen megért egy ilyen típusú misét.
Nem kevesebbről van szó, mint annak a kérdésnek a felvetéséről, hogy miért élünk