Napról napra

A horvát közönség az előadás tartalmában felismerte személyes, lokális tragédiáját. Maga az író figyelmeztet, hogy az elvarratlan szálak és az elfojtott indulatok sajnos csak olajat önthetnek a tűzre, ami újabb konfliktusok kirobbanásához vezet. Az Egyesült Királyságban a közönség a mű nemzetköziségét, univerzalitását díjazta.

2020. november 30-án a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának 5. adására, melyben az erőszak színpadi ábrázolásáról volt szó. Erőszak. Elbeszélni, megmutatni, elrejteni. A görög tragédiától az Erzsébet-kori színházon át a kortárs színházi valóságig az erőszak, a bántalmazás sokféle módon van jelen a színpadon. A színház hol beszél róla, hol […]

A ginázás azonban csak apropó, Schwechtjét valójában egy sokkal tágabb látószög érdekelte, mégpedig az előadásban megelevenedő vidéki, középosztálybeli mikrokozmosz.

„Nem hibáztatlak. Ne hibáztasd magad. Senki sem hibás.” – De akkor mi vezet az erőszakhoz? Mást jelent-e az erőszak a színházban és a színházon kívül? Vannak-e az erőszaknak típusai és fokozatai? Miért tekintik az erőszakot megtermékenyítő erejűnek? Van-e megbocsátható erőszak? Meddig és miért zárnak össze az alkotók? Mást jelent-e az erőszak a különböző színházi kultúrákban? […]

A 72. Avignoni Fesztiválon két erős és katartikus előadás nem megszokott módon boncolgatja a világhoz és egymáshoz való viszonyunkat. Madeleine Louarn és Jean-François Auguste értelmi fogyatékosokkal színre vitt adaptációja képmutató társadalmunk tettetett részvételét vizsgálja az egyén nyugtalanító idegenségének kafkai légkörében, míg Milo Rau egy gyilkosságot feldolgozó radikális előadása a színházi mimézisre és a pusztítás banalitására […]