Napról napra

A Kortárs Drámafesztivál Budapest igazgatójával Proics Lilla beszélgetett a fesztivál múltjáról, jelenéről, viszonylatairól, távlatairól.

Hamar kiderült számomra, hogy a zsűribe zárkózni nemcsak a vállalt kötelezettség teljesítése, hanem az egyetlen lehetőség a vágyott szakmai töltekezésre.

Erős kontrasztot képez, ahogy a két különböző rendező ugyanannak a szerzőnek a talán kissé giccs-gyanús szövegeihez nyúl.

…a Tennessee-darabban Szemenyei János, az Albee-előadásban pedig Rusznák András volt egészen lenyűgöző.

Szétszakíthatatlan, megbonthatatlan viszony ez, háttérben az örök fájdalommal, gyűlöletteljes függéssel, amely az anya halálával sem szűnhet meg.

Kétségtelen, hogy az érzékenységnek van létjogosultsága az érvek-ellenérvek rendszerében. (…) Mindez azonban meglehetősen sovány, s felfogásom szerint átlátszó érv a kritikai elemzés kiiktatására.

Két ember Liliomfiját látom hirtelen; a fiúét élőben, az apáét pedig az emlékeimben.

…háztartási gépek, fodrászkellékek hirdetésekor szokásos stílus térnyerése…

De alig van idő igazi beszélgetésre.

Lapunk 2015. szeptemberi és októberi számában vitát kezdeményeztünk a POSZT-ról. Számos színházi ember válaszolt arra a kérdésünkre, hogy mi a teendő a POSZT-tal, mit kéne rajta változtatni, hogyan lehetne a nemzeti fesztivál bajait orvosolni.

A díj és fesztivál célja, hogy szakmabeliek értékelhessenek szakmabelieket, hiteles mércével mérve.

…az Egyesült Királyság ellenállással fogadna egy ilyen, abszolút és átfogó értékelésen nyugvó rendezvényt…