Napról napra

A politikai tartalmú és progresszív szemléletű előadásairól híres ljubljanai Mladinsko Színház kétévente teret ad a találkozásoknak. A színházi showcase keretein belül műhelymunkára hívja több ország színművészeti egyetemeinek hallgatóit, ezzel örökítve tovább az őket működtető színházi szemléletet. Gondolkodásra sarkall, provokál, kirángat magunkból – mert most ez a színház feladata.

A magyarországi néző számára meglepő, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok színházai mennyire nyíltan és bátran vállalják a politikai állásfoglalást. Nem, vagy nemcsak aktuálpolitikai kérdésekben, hanem általában az emberi jogokkal kapcsolatban, melybe beletartoznak olyan „kényes” ügyek, mint a nemek közti egyenlőség vagy a menekültekkel kapcsolatos bánásmód kérdése is.

A Desiré Fesztiválnak minden évben van egy önálló címe, vagy legalábbis mottója, idén ez a „Lupus in fabula”. Ha a farkast emlegetjük, fel fog bukkanni, bár persze eszünkbe juthat Pilinszky Van Gogh című verse is: „Világ báránya, lupus in fabula, / a jelenidő vitrinében égek!” Hogy ki az a „lupus”, hogy a színház kit vagy […]

Zentán fontos tapasztalatban van részünk. „Az ünnepet általában megünneplik” – vagyis az ünnep nem ráadásként követi a munkát, ellenkezőleg: szükséges része annak. A Kamarafesztről írunk, és azon túl, hogy az ünnepet a színház kultikus természeteként értjük, lássuk gondosan végzett intézményi feladatnak is.

Szinte közhely (nem is halljuk gyakran cáfolni), hogy akár szűkebb, akár tágabb környezetünkön nézzünk ma végig, az alkotáshoz rendelkezésre álló térről megállapíthatjuk, hogy az bénítóan szűkös. A tehetetlenségben pedig nyilván úgy tűnik, eredmény sem lehet, ami miatt ünnepelhetnénk. Zentán fontos tapasztalatban van részünk. „Az ünnepet általában megünneplik” – vagyis az ünnep nem ráadásként követi a […]