Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Gergye Krisztián

A test csak tánc

Távbeszélő 4. – Gergye Krisztián és Hód Adrienn

A távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. Gergye Krisztián és Hód Adrienn, bár egy városban élnek, és mindketten a kortárs táncban alkotnak, sohasem dolgoztak együtt. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.

Ölbei Lívia: Testté váló történetek

Gergye Krisztián Társulat: Ahol a sötétség / Kőszegi Várszínház

A tékozló fiú nyárról nyárra hazatér, a Kőszegi Várszínház évek óta elképzelhetetlen Gergye Krisztián-bemutató nélkül. A táncos-koreográfus ismét szólóval jelentkezett: az Ahol a sötétség a színlap szerint is a múlt évi Levitáció folytatása.

Radikális az, ami…

Azt szokás mondani, hogy ma már nincs tabu, „mindent szabad”, de vajon tényleg ekkora lenne a belső és környező szabadságunk? Körkérdésünkben kortárs színházcsinálókat és gondolkodókat kérdeztünk arról, mit jelent számukra a „radikalitás” a színpadon 2019-ben Magyarországon. Hiszen ha Brechttel együtt hiszünk a néző kizökkentésének fontosságában, akkor azt is tudnunk kell, hogy szerinte minden korban és…

Nagy Klára: Nagyvad

zelda – egy utolsó vad nő – Bethlen Téri Színház

Zelda mozdulatai egyrészről nagyon érzékiek, sőt erotikusak, ám ebben is autonóm, önazonos és legfőképpen egyedi. Másrészről a tánc az őrület, a skizofréniával való harc egyik megjelenési módjává válik, az önmegfejtés egyik fő eszközévé.

Králl Csaba: Plakátdarab és örömszínház

2 in 1 kritika: GG Tánc Eger: Kamaszok és Miskolci Balett: Harlequinade / SŐT7

A vidéki tánctagozatok szerepét, jelentőségét senki nem akarja kétségbe vonni, de ez elsősorban helyben mérhető, országos kisugárzásuk csekély, amiben nyilván a mobilitás alulfinanszírozása és az anyaszínházi kötelezettségek is közrejátszanak.

Rényi András: Innen és túl a narratíván

A fából faragott királyfi Gergye Krisztián és Frenák Pál olvasatában. Többhangú kritika Fuchs Lívia és Török Ákos kommentárjával

A csaknem két évig készült, és épp idén száz éve, 1917-ben az Operaházban bemutatott mű azonban zeneileg annyival komplexebbnek bizonyult a szüzsénél, hogy szinte képtelenség úgy táncszínpadra vinni, hogy mind a librettónak, mind a hangzó anyagnak hibátlanul megfeleljen.

Urfi Péter: Csak gondolkodni ne kelljen

56-os előadások a 60. évfordulón

Ez az írás abból indul ki, hogy az alábbi előadások legfontosabb kontextusa az 56-ról való mai közbeszéd, amelyet a politika határoz meg. Ahogy az intézményi hátteret is: az itt szereplő produkciók többségét támogatta a központi Emlékbizottság.

Péter Petra – Sólyom Péter: Az eltapsolt forradalom

Évfordulós táncelőadások

…a magyar táncművészetben, élen a néptánccal, megvan a hagyománya annak, hogy bojt legyen a mindenkori kultúrpolitika díszes kalapján. De igazságtalan lenne csupán erre leszűkíteni a táncművészet hozzájárulását az emlékezetpolitikai diskurzushoz, hiszen ennek a művészeti ágnak is megvannak a maga 56-os élményei és történetei.

Péter Petra: Bokszzsák és tütü

Frenák Pál Társulat: Lutte és Gergye Krisztián Társulat: Lautrec táncolni fog

Könnyű lenne kijelenteni, hogy Frenák férfidarabot, Gergye pedig női darabot készített. Viszont a primer érzelmi reakciókon túl nehéz lenne megmagyarázni, milyen is egy férfidarab, illetve női darab.

Hermann Zoltán: Vetített háttér

Peter Weiss Marat-variációiról

…csak a kaposvári „legenda” kritikai attitűdjét próbálják rekontextualizálni. Újrahasznosítani.