Péter Márta: Új dalra hív most az élet?
Az Adaptáció Trikolorról
A történelem nyomasztó fejezeteit is átszőtték és sokszor túlélték a csöndesebb magánszólamok.
A történelem nyomasztó fejezeteit is átszőtték és sokszor túlélték a csöndesebb magánszólamok.
Szerencsétlenségemre, Heiner Müller e darabjából még nem láttam jó előadást. Ez sem az. A két színész viszont nagyszerű.
Ezek mind mink vagyunk, mink, magyarok.
Árvai régi halálspecialista, Szűcs Edit pedig a feketét igen kedvelő jelmezköltő.
Ha a társulatom egy kőszínház tagozata lenne, nem lehetne saját arculata…
Izgalmas kísérlet zeneként felfogni egy darabot, és mozgásszínházat koreografálni rá.
Árvai a régi alkotótársakkal karöltve ment neki a „világi” műfajnak, és mormolt bele komorkodón a divatba.
Az alternativitás azt (is) jelenti, hogy mindent lehet, a szentséges magától értetődően vegyülhet a perverz profánnal.
Az ars poeticám lényegében ugyanaz, mint ami a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesnél is volt: újszerű táncszínházi nyelv kialakítása.
Nagyot tévedek, és igazságtalan vagyok a Természetes Vészek Kollektívával, ha a produkció mégis több sima, unalmas provokációnál, csak én ezt valamiért nem veszem észre.
Az előadás szerkezete azonban saját súlya alatt roppan meg: a rengeteg mondandó, kép létrejött elegye összhatásában nem képes mélyen megragadni a szemlélőt.