Goda tehát elutasítja a hagyományos értelemben vett színházcsinálást, gondolatainak és érzéseinek nem egy műfaji kategóriát, hanem formát keres, mely forma bármi lehet.
Az az érzésem, hogy mindig ugyanazt csinálom, mindig ugyanazt keresem, csak mindig máshonnan közelítek. Nem témák váltakoznak, s jutok valahonnan valahová, hanem megyek valaminek a közepe felé.
Ezért (is) kellene rendszeresen mindig hátrálnunk (visszakoznunk) valamennyit: hogy nagyobb rálátásunk legyen arra, ami éppen előttünk van.
…egy kvázi közösség (performerek és nézőik) zsolozsmás együttléte.
…ezúttal falak nem dőltek le, határvonalak nem tűntek el.
Török Ákos: TALÁN, AVAGY BÁBEL HÁRFÁKRA, ÉNEKHANGRA ÉS OTTHONI HASZNÁLATRA
Bábel - Nemzeti Táncszínház - KRITIKA
Jobb visszaemlékezni rá, gondolkodni rajta, mint nézni…
…mindannyian Odüsszeuszok vagyunk.
Nem vetődtem volna el ide, ha nincs ez a színházi esemény (amelynek legjelentősebb, sőt egyetlen jelentős előadása az Artus produkciója volt).
