Napról napra

Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.

…nem is úgy néztem az egyes előadásokat, hogy rögvest egy koncepcionális gondolatsor elemeivé tehessem őket.

Hol a saját hang a csinos eklektikában, kérdezhetné a gyarló hallgató, de rögtön csöndre inti magát.

Persze nincsen szó nagy magyar látképről, az est inkább kis magyar revü, talán a Harmonia Caelestis egyestés revüátirata.

Nem szerepjátszás történik, hanem szerepfelvétel és -letétel, majd egy másik szerep felvétele, és újra letétele.

Gothár Péter nem próbálja domesztikálni a keserű diagnózist.

Annyi mindenesetre megállapítható, hogy Gothár Péter alapjában véve képekben gondolta el Shakespeare tragédiáját.

Andrejev tudatosan szűkítette a minimumra a dráma cselekményének szerepét; mint több jelentős elődje és kortársa, ő is a belső történést, az emberi pszichében játszódó folyamatokat gondolta a dráma lényegének.

A darab pedig voltaképp a Bűn és bűnhődés kereszteződése a modern Hamlettel, az Ivanovval.

A Vakondban a megbomlott tudatú mikrotársadalom szinte valamennyi tagja habozás nélkül állít valótlanságokat a maga s más családjáról.

Nem kell beleírni mindenféle zagyvaságot – szögezi le a férfi a családi irodalmi vitát lezárva.