
Tarján Tamás: Mindig van valami
Hajdu Szabolcs: Kálmán nap – Látókép Ensemble
Ez a szomorú, egyben töprengő fintorokra késztető, lefojtottan poénos középnemzedéki látlelet, kudarc-tragikomédia sikerre van ítélve.

Ez a szomorú, egyben töprengő fintorokra késztető, lefojtottan poénos középnemzedéki látlelet, kudarc-tragikomédia sikerre van ítélve.
Jelen írásban a fesztiválon szereplő előadások közül négyről írok: a Manipulációkról, az Ernelláék Farkaséknál címűről, az Aleksandra Zecről, illetve az Ivan Iljics haláláról.

Hajdu remekül megteremtette a különféle „mentalityt” képviselő, másért és másért érdekes, máshogyan tipikus figurákat. A karakterek mind ellentmondásosak, mert egyikük sem makulátlan.
Az előadás nemcsak fix drámaszövegre, de konkrét cselekményre sem épít.
A külcsínében és a még ott lakó emberek belbecsében is igencsak lepusztult lakótelep egyfajta magyar Dögvill, amelyet bűnözésre is hajlamos, moralizáló kisemberek népesítenek be.