Napról napra

Az első újkori olimpiát 1896-ban rendezték Athénban. Az olimpizmus eszmeiségének megalkotása báró Pierre de Coubertin francia pedagógus, történész nevéhez fűződik, aki a francia–porosz háború után úgy gondolta, az ősi versenyek hagyományának felélesztése és a megmérettetés nemzetközivé tétele segíthet, hogy a sport beépüljön az emberek mindennapi életébe, hirdesse a sportszerűséget, és a nemzetközi kooperáció révén a […]

A berlini Theatertreffen idei kiadásával egyben az új vezetőség is bemutatkozott. Matthias Pees, a Berliner Festspiele (a Theatertreffent és más fesztiválokat összefogó ernyőszervezet) ugyancsak 2022-ben kinevezett igazgatója a korábbi egyszemélyes vezetés helyére négy főt kért fel: Joanna Nuckowska lengyel programszervező és kurátor, Carolin Hochleichter német dramaturg, Olena Apchel ukrán aktivista és színházi alkotó, valamint Marta […]

Megszámoltuk: 1494 szerzője volt a Színház folyóiratnak 55 év alatt. Brutálisan nagy szám, magunk sem hittük volna, hogy a folyóirat körül évtizedek alatt felgyülemlett szellemi kör ilyen hatalmas. Ennek fényében máris elenyészőnek tűnik az a több mint két tucat szerzői lapemlékezet, amellyel a Színház nyomtatott kiadását honlapunkon is elbúcsúztatjuk, párhuzamosan az utolsó, szintén a folyóirat […]

A Magyar Színházi Szövetség (MASZIN), azaz öt romániai magyar színház egyesülete a BukFeszt idei, első kiadásán felnőtteknek és gyereknek szóló saját produkciók bemutatását tűzte ki céljául. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, valamint a Csíki Játékszín hat előadást […]

Képletesen ez, a formálhatóság felismerése maradt emlékezetes az idei, számomra első THEALTER-ből. Az a jelenség, ahogyan a színpad és a közönség új tudást termel, a színpad felajánl, a közönség megvitat.

2001-ben indult a Pécsi Országos Színházi Találkozó, melyet több mint egy évtizedig közösen szervezett a Magyar Színházi Társaság és Pécs városa, ám 2012-ben Vidnyánszky Attila szervezete, a Magyar Teátrumi Társaság is bevásárolta magát a fenntartók közé. Majd 2019-ben az MSZT kiszállt. A rendezvény évek óta viták kereszttüzében állt, mígnem 2021 márciusában bejelentették, hogy megszűnik. Az […]

Életem egy része a kisvárdai fesztivál, de úgy is fogalmazhatnék: ezt a találkozót kicsit én is alakítottam. Csaknem negyedszázadon át voltam állandó résztvevője, hol mezei nézőként, hol kritikusként, és sok évig amolyan „szürke eminenciánsként” (ahogy Darvay Nagy Adrienne e titulussal A kisvárdai fesztivál című könyvében megtisztelt). A második találkozón már ott voltam, néhányról egyéb elfoglaltságom […]

A legtöbbször nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, vajon melyik volt az első meghatározó előadás egy-egy színház/alkotóműhely életében, amelyiktől kezdve megkülönböztetett figyelemmel követjük működését. Egy színházi műhely jelentékennyé válása ugyanis általában hosszabb folyamat, amely az egymást követő – egy irányba mutató, de nem feltétlenül egyenletes minőségű – bemutatók során alakul. A Zsámbéki Nyári Színház markáns […]

Elmondom, mit ne várjon az olvasó ettől a cikktől, ami a szegedi THEALTER Fesztivál helyét és helyzetét kívánja feldolgozni, vagy legalább megkísérelni értelmezni: objektivitást és távolságtartást, rideg tényszerűséget és tudományosságot. Helyette merőben szubjektív emlékidézést, a történeti háttér véletlenül sem teljességre törekvő felvázolását, a fesztivál elhelyezési kísérletét helyi, regionális és országos kontextusban. Ha nagyon akarnám, járhatnám […]

Az utóbbi években több jelentős állami tőkeinjekciót kapott a magyar cirkuszművészet. Hagyománya tagadhatatlanul van errefelé az ágazatnak, keleti, de minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem és kiemelt támogatás? És pontosan milyen fejlesztésekre mennek el a források? Csak konstrukcióra és rekonstrukcióra, vagy látszik a tartalmi és formai megújulás szándéka is?

„S ha megkérdik, szépséged hova lett, Deli napjaid kincse hova halt, Válasznak saját üreges szemed Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.” W. Shakespeare, Második szonett[1] Néhány év kivételével minden alkalommal egyre hosszabb időt töltöttem Gyulán, megszerettem a várost, a létesítményeit, bejártam Békés megyét – megéltem a fesztivál eseményeit. Ha az elmúlt tizenhat évből revelatív színházi […]

Február 5-én kikerült a világhálóra egy videoösszeállítás, amelyben a kép felső részén egy korábbi, az alsón egy későbbi kortárs cirkuszi előadás egy-egy jelenete pereg egymással párhuzamosan. Zavarba ejtően hasonló mozdulatok, beállítások, színpadi ötletek, eszközök, zeneválasztás kettő, hét, tíz, harminc év különbséggel – nem ugyanattól az alkotótól. De a tágabb nagyközönség – Franciaország jelentősebb városi színházaié […]