Napról napra

Képletesen ez, a formálhatóság felismerése maradt emlékezetes az idei, számomra első THEALTER-ből. Az a jelenség, ahogyan a színpad és a közönség új tudást termel, a színpad felajánl, a közönség megvitat.

2001-ben indult a Pécsi Országos Színházi Találkozó, melyet több mint egy évtizedig közösen szervezett a Magyar Színházi Társaság és Pécs városa, ám 2012-ben Vidnyánszky Attila szervezete, a Magyar Teátrumi Társaság is bevásárolta magát a fenntartók közé. Majd 2019-ben az MSZT kiszállt. A rendezvény évek óta viták kereszttüzében állt, mígnem 2021 márciusában bejelentették, hogy megszűnik. Az […]

Életem egy része a kisvárdai fesztivál, de úgy is fogalmazhatnék: ezt a találkozót kicsit én is alakítottam. Csaknem negyedszázadon át voltam állandó résztvevője, hol mezei nézőként, hol kritikusként, és sok évig amolyan „szürke eminenciánsként” (ahogy Darvay Nagy Adrienne e titulussal A kisvárdai fesztivál című könyvében megtisztelt). A második találkozón már ott voltam, néhányról egyéb elfoglaltságom […]

A legtöbbször nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, vajon melyik volt az első meghatározó előadás egy-egy színház/alkotóműhely életében, amelyiktől kezdve megkülönböztetett figyelemmel követjük működését. Egy színházi műhely jelentékennyé válása ugyanis általában hosszabb folyamat, amely az egymást követő – egy irányba mutató, de nem feltétlenül egyenletes minőségű – bemutatók során alakul. A Zsámbéki Nyári Színház markáns […]

Elmondom, mit ne várjon az olvasó ettől a cikktől, ami a szegedi THEALTER Fesztivál helyét és helyzetét kívánja feldolgozni, vagy legalább megkísérelni értelmezni: objektivitást és távolságtartást, rideg tényszerűséget és tudományosságot. Helyette merőben szubjektív emlékidézést, a történeti háttér véletlenül sem teljességre törekvő felvázolását, a fesztivál elhelyezési kísérletét helyi, regionális és országos kontextusban. Ha nagyon akarnám, járhatnám […]

Az utóbbi években több jelentős állami tőkeinjekciót kapott a magyar cirkuszművészet. Hagyománya tagadhatatlanul van errefelé az ágazatnak, keleti, de minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem és kiemelt támogatás? És pontosan milyen fejlesztésekre mennek el a források? Csak konstrukcióra és rekonstrukcióra, vagy látszik a tartalmi és formai megújulás szándéka is?

„S ha megkérdik, szépséged hova lett, Deli napjaid kincse hova halt, Válasznak saját üreges szemed Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.” W. Shakespeare, Második szonett[1] Néhány év kivételével minden alkalommal egyre hosszabb időt töltöttem Gyulán, megszerettem a várost, a létesítményeit, bejártam Békés megyét – megéltem a fesztivál eseményeit. Ha az elmúlt tizenhat évből revelatív színházi […]

Február 5-én kikerült a világhálóra egy videoösszeállítás, amelyben a kép felső részén egy korábbi, az alsón egy későbbi kortárs cirkuszi előadás egy-egy jelenete pereg egymással párhuzamosan. Zavarba ejtően hasonló mozdulatok, beállítások, színpadi ötletek, eszközök, zeneválasztás kettő, hét, tíz, harminc év különbséggel – nem ugyanattól az alkotótól. De a tágabb nagyközönség – Franciaország jelentősebb városi színházaié […]

A koronavírus első hulláma alatt a múltban rögzített előadások online közvetítése helyettesítette a németországi színházak hirtelen felborult műsorát, 2020 nyarától viszont megjelentek a kényszer szülte, újfajta színházi formák.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem határozott politikai előjellel zajló, siettetett modellváltása holtvágányok, nyílt előítéletek, frusztrációk, szakmai esetlegességek és elvégezetlen (vagy éppen észre nem vett) feladatok alakzatait rajzolja körül.

A Németországban Bürgerbühnének nevezett modell a közösségi színház, azaz civil szereplők színpadra hívásának egy új, 2019-ben megjelent formája. A civil színpadok a modell értelmében állandó társulattal rendelkező városi színházak tagozataként működnek immár országszerte, és professzionális körülmények között készülő előadásaik a színházak repertoárjára kerülnek. Az ilyen, nagyobb volumenű projektekkel párhuzamosan ezek a színházak színjátszó klubokba, közösségi […]

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha […]