Zentán fontos tapasztalatban van részünk. „Az ünnepet általában megünneplik” – vagyis az ünnep nem ráadásként követi a munkát, ellenkezőleg: szükséges része annak. A Kamarafesztről írunk, és azon túl, hogy az ünnepet a színház kultikus természeteként értjük, lássuk gondosan végzett intézményi feladatnak is.
Ahhoz szoktunk, hogy manapság a performansz egyszemélyes, a monodráma szinonimája. Kimódolt koncepció fogja össze, a mutatvány pedig elmozdíthatatlanul épít a személyiségre, személyiséget épít. Ezzel szemben az itt bemutatott két csapat egyaránt kétszemélyes intézmény, önkéntes társulás: amit ketten tudnak, azt viszik színre. Kivonulók, ha nem is üldözöttek, és sajátosan fáradtak, például az egyirányú magyarázatoktól. Munkáik a […]
Fennállása tizedik évfordulója alkalmából rendezte meg a STEREO AKT május 1. és 17. között a STEREO10 fesztivált. A program figyelemre méltó műfaji sokszínűségről árulkodott, a hagyományosabb előadások sorát performanszok, városi séták, workshopok, hanginstallációk gazdagították.
A NEXTFESZT színházi fesztivált idén márciusban negyedszerre rendezte meg a Trafó: négy napon keresztül független fiatal művészek vették birtokba az épület minden zugát. Az előbemutatók és utánjátszások között két premier is szerepelt a programban, két performansz.
Minden száz emberből egy autizmus spektrumzavarral él. Nem véletlen tehát, hogy annyi újságcikk, műsor és szervezet vagy épp művészeti produktum foglalkozik az autizmus témájával. A Ha megtapsolom a harangot című előadás arra tesz kísérletet, hogy megmutassa nekünk, mit éreznek, hogyan gondolkodnak az autista emberek.
